Namayita
2013.03.29. 15:53
ADATLAP
User: WolfenLady
mail: wolfenlady@citromail.hu
• Alapadatok
Neve: Namayita
Kora: 5 év
Neme: Nőstény
Falka: Vándor
Rang: -
• Család
Apja: Taynor
Anyja: Manira
Testvér(ei): -
Párja: Naren(Halott /történetben kiderül a többi/
Kölykök: -
• Jelleme: Nayina erős jellem volt, rengeteg ideig, de mára teljesen megroppant. Mióta elvesztette szeretteit nem tudott úgy gondolni az életre ahogy ezelőtt. Már képtelennek érzi magát a szeretetre. Emelett megmaradt az a törékeny, kedves jkellem ami volt, de a bánat mélyen él a szívében. Az élete felfordult, majd összetört és most próbálja újraépíteni azon darabokat amik benne maradtak, hogy képes legyen mások szemébe nézni a bánat tükre nélkül. Szerető farkas, nagyon jó viszonyt képes kialakítani másokkal, de sokan könnyen összetörik, hiszen a múltját bolygatják. Olyankor képtelen még csak szót hallatni, egyszerűen összeroppan a súly alatt amit a szívében őriz. Ellenben mikor végre összeszedi magát tereli a témát, nem szeretne beszélni múltjáról mert a sebek ugyan régiek, de ha piszkálják felszakadnak.
Music~ /Később ha eszembe jut/
• Története: Namayita egy áprilisi napon született. késő tavasz volt, de az idő épp oly kellemes, A fák virágoztak és az élet csodálatos volt. Hiszen minden tele volt a tavasz varázsával. Fiatal kölyökként is tehetséges és ügyes volt a vadászatban, imáta kergetni az állatokat. A testvéreihez könnyen felért, pedig ő volt az egyetlen nőstény. Anyja megtanította neki a kedvesség és a tisztelet fogalmát. Hamar beérett a feje lágya, és tökéletes tagja volt a családja falkájának. Kedves, tisztelettudó, aranyos és kellemes társaságv olt ellenben,. ha kell harcias, akaratos és tiszteletet parancsoló. Hamar párjára akadt a fiatal Narenre aki egy vándor hím volt. Szerették egymást és tisztelték. Namayita elhagyta családját és narennel töltötte tovább fiatal éveit míg aztán egy felhőkkel borított viharos napon Naren eltűnt mellőle. Nayita kereste, kutatta párját, de nem lelt rá, míg egyszeriben a kedvese hangját hallotta messziről. Nem tudta hova tenni... olyan volt mintha... fájdalma lenne. Futásnak eredt a hang irányába. A szíve a torkában dobogott, de nem tehetett semmit. Látta kedvese testét a földön vérben ázva, teli harapásokkal, de még élt. Odaérve hozzá nyüszíteni kezdett. Fejét kedvesének arcához dörgölte és könnyezett. Még élt...haloványan, de pislákolt benne az élet. De tudta... tudta, hogy kedvese már a halál rögös útján halad, érezte. És így is történt. Naren kilehelte a lelkét és elhagyta őt. Keserves zokogásban tört ki, és vonyított, kiáltott az égre, hogy miért vették el szerelmét tőle. egyedül maradt a földön, mert családjához nem térhetett vissza, de szerelme sem kellhetet életre. utolsó erejével vándorlásba kezdett, a fájdalommal a szívében, a párja elvesztésének fájdalmával.
• Kép(ek)
|