|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.21. 19:28 - |
 UNA TERÜLET.
Letha egy igazán különleges hely. A Riota hegység nyugati nyúlványa nagy zöldterület, ami kora tavasztól késő őszig mindig ilyen szép és üde. A Rammant folyó csordogál át lassan rajta, egész évben hideg víze nyáron nagy szolgálatot tesz a meleg ellen. Ide jár a legtöbb állat inni, így tökéletes vadászhely válhat belőle. |
[44-25] [24-5] [4-1]
- Nem biztos, hogy falkában élnek. Lehet, hogy olyanok mint a medvék. Csak párzáskor járnak össze - Párzás... Miért vagyok ilyen?! Jó dologra tereltem megint a szót. Nem akart elmélyedni a témában, szóval inkább gyorsan folytatta, nehogy valaki felvessen valami rém megalázó témát.
- Nauss felé láttam - vont vállat a nőstény - Legalábbis arra felé ment. Vagyis hogy izé... - a földet nézte és zavarba jött, ugyanis Ruuma jelenlétében határszegésről beszélni nem éppen szerencsés. Hebegve bár, de végülis összerakta magában a képet - Mert én még nem jártam ott.. Csak..Öhm. Mindegy. - nézett el inkább a többi nőstény felé. Ebből már úgyse mászik ki. Érezte, hogy újból fejmosást fog kapni, vagy Ramantól, vagy Ruumától. A fekete hím azonban csak türelmesen felsóhajtott, jelezve, hogy nincs ínyére a téma. |
Manah érdekes dolgot vetett fel, miszerint többnek is kell lennie, ő erre eddig nem is gondolt. Most fürkésző szemekkel nézett a harcosra, egész fejével felé fordult.
- Gondolod, hogy egy egész falka lenne itt a közelben? - kérdezte Raman érdeklődve. Ez tényleg érdekesen hangzott, nem is jutott eszébe, hiszen Demma elég magányos léleknek tűnt. Vagyis pont olyan egyedül vándorló fajtának. Pont mikor elkapta volna tekintetét, Raman szemei összetalálkoztak Manah íriszeivel. Egészen elmerült Manah szemeiben, eddig nem is figyelte, őket. Talán mert a nőstény eddig nem is nézett a szemébe?! Csak akkor vette észre mennyire elkalandozott, mikor Manah elkapta a tekintetét. Persze Raman is zavarba jött, nem szokott ő ilyen dolgokat csinálni. Inkább csak megrázta a fejét, aztán újra kémlelve körbenézett.
-Tényleg jöhetne már Tarucco...- jegyezte meg inkább csak magának. |
Demma. Furcsa név. De ő maga sem átlagos teremtés. Illik hozzá a neve. Manah megborzongott a gondolattól, hogy eddig min mehetett keresztül. Vajon miért nem emlékszik szinte senkire?
De most Raman jobben lekötötte figyelmét. Mindig is tisztelte, de nem sokat beszélt még vele. Hiszen Raman felette állt rangban. Meghát milyen lenne már, ha ő, az önző és agresszív Manah foglalkozna bárkivel is. Mégha az önzőség csak álca is. Most pedig itt ült mellette, és olykor-olykor magán érezte a hím tekintetét. Jóleső melegség töltötte el.
Úgy gondolta, hogy tőle távol állnak az olyan törékeny érzelmek, mint a szerelem. Most azonban ne tudott parancsolni magának. Mindvégig Raman mellett akart maradni.
- Azért... Furcsa ez a helyzet, nem? Mármint... Ha ő itt van, akkor kell lennie többnek is, nem? Kétlem, hogy csak... Ő van - nézett először Ruumára, majd Ramanra. Már bele mert nézni azokba az sárga szemekbe. Most viszont már nem akart elnézni. Pedig hatalmas késztetést érzett rá. Végülis egy pár másodperc múlva szégyenlősen elkapta a tekintetét, és Demma feketés-vöröses szőrét kezdte szugerálni, de közben őrülten kalapált a szíve. |
Mikor Manah közeledett felé felnézett rá. A nőstény mindig is különleges helyet foglalt el, Raman szívében. Hiszen keményen dolgozott, és segített a harcosok között, ez epdig pirospont volt a bétahím szemében. Talán az egyetlen nőstény volt aki ebben a falkában normálisan dolgozott, ezért Ramannak szimpatikusnak tűnt. Bár nem nagyon tudott sokat az életéről, az érzéseiről. Csak a harcmodorát figyelte eddig, de Raman elég kíváncsi volt rá, habár nem is mutatta ki. Mikor megkérdezte tőle, hogy beszélt-e vele Raman bólintott. nem volt egy bőbeszédű hím. Jól megfontolta mit mod el, és mit nem. Végül aztán, csak úgy döntött, hogy többet elárul Manahnak.
- Demmának hívják és nem emlékszik túl sok mindenre, bár néhány illatra vagy kinézetre beugranak neki dolgok. Mikor megkérdeztem ismeri-e Taruccot, egyszerűen elájult. Talán az alfa, tudna valami biztosat mondani, lehetséges, hogy ismeri. - magyarázta Raman, az elájult nőstényt figyelve, de aztán lopva mégis csak Manahra pillantott. Érdeklődve figyelte a szeme sarkából a harcos nőstényt. |
Raman érkezésére lesunyta füleit. Igazából nem bánta, hogy csak úgy lézengett, de szerette volna, ha legalább egy kis bűntudatot lát rajta a hím. A cél érdekében hajlandó volt megalászkodni is. Lopva időről időre Ramanra pillantott, bár ezt próbálta titkolni, több-kevesebb sikerrel. A többi nőstényre nézett, és egy kicsit zavarta, hogy milyen szép katonásan ülnek egymás mellett, szóval lassan araszolva, dobogó szívvel letelepedett Raman mellé.
- Ühm.. Te akkor már beszéltél vele? - nézett a szeme sarkából a bétára. Nem igazán akart ránézni, mert tartott tőle, hogy a hímnek nincs épp jó kedve. Meg hát ott volt Ruuma is! Manah nem szerette. Múltkor is lekiabálta a szőrét amiért átment Naussba fürdőzni. |
Meena szorosan Manah nyomában lépkedett, szinte eltűnve a harcos nőstény mögött. Szerette Lethét, sőt amikor csak tehette itt kóricált, így mikor meglátta a Woronwa alfát, és a lába előtt heverő nőstényt nagyon meglepődött. tehát ha itt lett volna, akkor összefutott volna az idegennel. Meena egyben átkozta magát de egyben örült annak, hogy nem volt itt. hiszen lehet, hogy veszélyes volt az idegen, viszont a nőstény mindennél jobban kíváncsi volt rá. Szinte kiugrott a harcos mögül mikor odaértek és észre sem vette Ruumát, csak az idegenre összpontosított. aztán megérezte a Woronwa alfa illatát és egyből behúzta farkát és besüppesztette hátát, majd meghajolt. Szégyellte amiért nem vette hamarabb észre a hímet, de most már mit tehetett volna. Inkább csak követte, az utasítását és leült a fenekére.
Raman pár perc alatt végzett azzal, hogy összehívja a falkájukat, így most már ott ülhetett Ruuma mellett s figyelte a nőstényt. Úgy tűnt nem esett bántódása, az alfa keze által, így Raman megnyugodott. Valamilyen szinten, megkedvelte a furcsa kis szerzetet, de persze ez inkább csak kíváncsíság volt. Raman nem képes szeretetre, legalábbis ezt gondolta magáról. Hogy belül igazán szereti az összes tagot, azt sosem vallotta volna be. Hiszen valószínűleg szomorú lett volna, ha valamelyik is meghal,és ezt már lehet szeretetnek nevezni. Raman figyelte, ahogyan a többi nőstény idetolja végre a képét. Szépen sorban mind a négy megérkezett, és elfoglalták a helyüket. Ha most rendetlenkedni mertek volna, akkor Raman biztosan megtépi valamelyiket, de úgy tűnt a tagok oldalát nagyon fúrja a kívánciság így nem kellett ilyentől tartania. A piszkosfehér termetes hím, szúrós szemekkel figyelte, falkája tagjait, aztán körbenézett, hátha valahol már látja Taruccot közeledni. |
A helyszínre már kocogva érkezett meg. Sejtelme sem volt, hogy miről lehet szó, de remélte, hogy valami izgalmas. Ahogy bevette az egyik kanyart, a parton megpillantotta Ruumát, a Woronwa alfát. A hím háttal állt nekik, így nem sokat látott a lábai előtt heverő alakból.
- Ez biztosan az idegen! - hüledezett Manah, és arca felvidult a gondolatra. De miért nem mozdul? Talán Ruuma megölte? A lehető leggyorsabb fokozatba kapcsolt, és hatalmas, hosszú ugrásokkal érkezett a fekete hím mellé.
- Üdvözletem, Ruuma - hajtott fejet lihegve az alfa előtt - Ő lenne az? Mi történt?
Nem úgy tűnt, mint aki halott. Lélegzett. Inkább eszméletlennek tűnt.
Ruuma már nagyon unta a dolgot. Ugyan már, mennyi ideig tart amíg valaki összeszedi a falkáját? Bár Taruccót ismerve ez egy elég érdekes feladat. Az a tökkelütött biztos megint úgy flangál valahol, hogy előbb nem szólt a bétájának.
Az idegenre pillantott. Hogy alacsonyodhatott olyan mélyre, hogy fegyőr lett? Megszaglászta. A virágokéra hasonlított az illata. Aztán kénytelen volt felkapnia a fejét, mert valami orrfacsaró bűz ütötte meg szaglószervét. Fintorogva figyelte, ahogy az ismeretlen nőstény levegőt vesz. Nemsokára hangokat hallott maga mögül, és hamar megállapította, hogy nem a sajátjai. Nem nézett hátra, nem törődött velük. Amikor az egyik megszólított, érzelemmentes arccal tekintett le rá, és a mögötte álló többi nőstényre is. Egy pillanatra megfordult a fejében a párzási időszak, ami itt van a nyakán. Nem, Tarucco nőstényei. Hogy nézne már ki...?
- Igen. De most üljetek le hátsótokra és maradjatok csendben. Hamarosan mindent megtudtok. |
Ruuma komoran méregette a nőstényt. Nem tűnt veszélyesnek. Ramanra pillantott.
- Rendben. Az lesz, hogy te most fogod magad és megkeresed a falkád többi tagját, és azonnal ide hívod őket, Taruccóval együtt. Ha útközben találkozol az enyémekkel, akkor nekik is mond meg, hogy induljanak ide. Én itt maradok ezzel az... Ezzel. - látott némi kétséget a hím szemében afelől, hogy sértetlen marad-e jelenlétében a nőstény.
- Nem fogom bántani. Na, eredj, mert ez fontos. Végre meg van ez a kis betolakodó - utasította rendre a hímet. Ruuma minden Unával úgy viselkedett, mintha a sajátjai lennének. |
Raman sokkhatás alatt állt. Most ez mi volt? Csak bámulta az előtte fekvő nőstényt és közben azon gondolkodott, hogy vajon mit láthatott és miért lett hirtelen ilyen rosszul. Aztán megjelent Ruuma, a Woronwaiak alfája amitől Raman csak megrázta fejét és megbökte az előtte heverő nőstény oldalát.
- Demma, Demma. - szólongatta. Aztán a nőstény előbbi szavaira gondolt. Akkor valószínűleg, ismeri Taruccot és az Unákat. Mondjuk Raman nem tudta ki az a Saura, de talán a hófehér alfahím ismerheti. Apropó alfahím. Ruuma kérdő tekintetével találta szembe magát.
- Fogalmam sincs. Megkérdeztem ismeri-e Taruccot és erre összeesett. De szerintem igen Ő az. - válaszolta és még mindig a nőstényt figyelte. Megbökte mégegyszer és arcon nyalta hátha ettől felébred, de nem látta túl nagy valószínűségét. |
Demma elméjét egyszerre túl sok információ érte. Rengeteg emlékkép pergett le a szeme előtt másodpercek alatt. Farkasok. Megannyi, többnyire fehér, de legalábbis világosszőrű farkas. Mind vidámak voltak. Aztán egyszer csak egy sötét szőrű farkas váltotta fel a fehéreket, és egyenesen Demma képébe morgott.
- S-Saura...Ne... Ne menjetek... Miért...? - összesen ennyit tudott mondani, ugyanisa következő pillanatban minden elsötétült, és összeesett. Nem halott és látott semmit, csak a csendet és a sötétséget.
Ruuma fújtatva kocogott a folyó mellett. Taruccóval megegyeztek, hogy körülnéz erre is, így nem érhette váratlan "Mit keresel itt, Ruuma?" kérdés.
Nemsokára érdekes látványban volt része: egy fehér hímmel találta szembe magát, meg az előtte imbolygó, aztán összeső idegennel. Megmerevedve bámulta a két... A hímet és a... a valamit, egy pillanatig levegőt se kapott. Futva melléjük ért, és csakhamar megismerte Ramant.
- Hát rég láttuk egymást, Raman. Ez.. Ő? - kérdezte és orrával a földön fekvő, furcsa szerzetre bökött.
- Él még, vagy mi lett vele? |
Raman megkönnyebbült, szinte egy kő gördült le szívéről mikor Demma azt válaszolta neki, hogy ismerős. Talán ismeri Taruccot. Futott át az agyában, mikor a nőstény megköszönte a segítségét csak figyelmen kívűl hagyta, Raman nem az ilyen nagy 'Sírjunk együtt a meghatottságtól' típusú farkas. Sőt, szinte soha nem érzékenyül el, kivéve ha a húga kerül témába. De erre most nem akart gondolni, hiszen Rachna jól van, most már.
- Értem, és akkor a Tarucco név mond neked valamit? Vagy, az Una falka? - kérdezte tőle érdeklődve. Felkészülve még egy hátborzongató pillanatra. |
Hálásan nézett Ramanra, majd figyelmesen hallgatta. Felállt, és mélyet szippantott a levegőbe.
- Erre a domináns szagra gondolsz? Nagyon is ismerős. De fogalmam sincs róla. Érdekes - töprengett el azon, amit mondott. Tényleg nagyon ismerős volt. De most nem társultak a szag mellé képek. Furcsa.
- Köszönöm, hogy próbálsz segíteni - rebegte Demma, és szíve teljesen megtelt hálával. Raman az első farkas, akivel itt találkozott, és nem is lehetett volna jobb személy a feladatra. Legalábbis Demma most teljesen biztos volt ebben. |
Raman nem tudta mit is és hogyan tudna segíteni az idegennek, de sajnos túl büszke volt ahoz, hogy idehívjon segítségül valakit. Hát akkor most egyedül kell megbirkóznia a feladattal. Alapjáraton nem volt egy kedves hím, sőt még vígasztalni sem tudott senkit, de valahogy megsajnálta az idegent, vagyis Demmát.
-Rendben semmi gond. Talán segíthetek. - bólintott Raman és erősen gondolkodni kezdett. Aztán jobb ötlet híján a nőstényhez lépett.
- Jól van. Szagolj mélyen a levegőbe. Érzed ezt az illatot? - mint egy példa úgy cselekedett Raman is. Mélyen beszívta a levegőt, orra finoman megremegett, mikor megtelt Tarucco illatával aki megjelelölte a területet. - Ismerős? - kérdezte. Vagy milliárdnyi fehér hím van a földön, de ha a nőstény itt van nem lehet véletlen. Talán ismerte Taruccot. Vagy lehet, hogy valaki mást? Mindenesetre egy próbát megért. |
Nem értett semmit. Fogalma sem volt semmiről.
- Faica. Nem tudom... Egyszerűen... Egyszerűen csak ki kellett mondanom... Nem tudom... Nem értem... Nem... - érezte, hogy kezd begolyózni a helyzettől.
- Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, vagy hogy ki vagyok, mi vagyok, és hogy hol vagyok.. Az előbb.. Az előbb láttam magam előtt két farkast. Egy fehéret, mint te, és egy barnásfehéret. A fehér kedvesen nézett rám, de a barnásfehér halálra volt rémülve... Ahogy én is... Nem értek semmit... Semmit...! - kétségbeesetten, reményvesztve nézett fel a hímre, várt tőle valamit, de ő se tudta, hogy mit. Valami vigasztalást. |
Csak figyelte a nőstény lépteit, nem igazán értette mi baja. Sőt egészen aggódott miatta, hiszen nem tudta, hogy nem-e ő mondott valami rosszat.
- Jól vagy? - kérdezte tőle közelebb lépve hozzá, de pont abban a pillanatban a nőstény lehuppant a hátsó felére. Most pedig Ramantól kért útbaigazítást, de a hím nem nagyon tudta mit tudna erre mondani. Raman azt sem tudta, mit jelent az, hogy Faica. Egyáltalán még soha nem hallotta ezt, pedig a nőstény biztosan ezt ismételgette.
- Nem tudom. Ijedtnek tűntél. Mit jelent az, hogy Faica? - kérdezte a hím zavarodottan és érdeklődve. Most már ez az őrült nőstény felcsigázta az érdeklődését. |
- Farkas... - ismételte el ezt a szót is, majd furcsa képek jelentek meg a szeme előtt. Először egy Ramanhoz nagyban hasonlító fehér farkas kedves ábrázata, aztán barnásfehér, ijedt nőstény tekintete.
Ebből Raman annyit látott, hogy Demma elkerekedett, meredt szemekkel bámulja a földet, aztán remegő lábakkal hátralép egyet-kettőt.
- Faica... Faica... Faica... - ismételgette, miközben hangja elcsuklott a halálfélelemtől. Hátán felmeredt a szőr, és minden tagja remegett. Aztán, mint valami rossz álom, hirtelen elszállt minden. Demma a meglepettségtől lehuppant a hátsójára. Vett egy mély levegőt, és pislogva meredt Ramanra.
- Mi...Mi történt? |
Most már tényleg nem értette a dolgot, de azért kitartó maradt. Talán elvihetné Taruccohoz... fordult meg a fejében. Aztán úgy gondolta majd később is ráér, vagy talán idehívhatná az alfát. Éppen ekkor ütötte meg a fülét a nőstény kérdése.
- Te most szórakozol velem? - nézett rá morcosan, aztán végül alig láthatóan megforgatta a szemeit. - Egy farkas. Egy farkas vagyok. - ismételte meg lassan tagoltan, hogy eljusson a számára érthetetlen nőstény tudatáig. - az alfa pedig a vezérünk. Aki irányít és összetart minket. Érted..Demma? - kérdezte tőle mintha egy kisgyerekhez beszélne. Nem is volt túl nagy különbség, eleinte dühítette Ramant ez a helyzet, de már kezdett megbékélni a gondolatta, hogy a nőstény őrült. |
Demma ízlelgette a szót.
- Falka... - ismételte a hím után, figyelmen kívül hagyva a célzást. Értette őm de nem igazán akarta rögtön felajánlani magát - Jó lehet falkában élni - állapított meg, miután átgondolta az elmondottakat. A hím bemutatkozott. Raman.. Hm. Semmi.
- Hm.. Fogalmam sincs. Pedig úgy érzem, láttalak már valahol. Mindegy - vonta meg vállát, és a továbbiakban nem is nagyon érdekelte a dolog. Leült.
- A nevem Demma - mutatkozott be ő is, majd érdeklődve a vízre fordította a tekintetét - Ki az az alfa? És... Tulajdonképpen... Mi vagy te? - ez a kérdés égette már tudatát az elejétől fogva. |
Raman azt hitte a nőstény hülyéskedik vele. Vagy egy őrülttel áll szemben. Ezt a két lehetőséget tartotta lehetségesnek. Megrázta nagy fehér fejét aztán újra a nőstényre figyelt. Csak barátságosan! Emlékeztette magát aztán az idegen szemeibe nézett.
- Falka. Mint egy család élünk együtt, és vadászunk ha vannak kölyköket nevelünk fel, és az alfának engedelmeskedünk. De legfőképpen a betolakodókat nem látjuk szívesen, ha csak nem csatakozni akarnak. - magyarázta Raman, mint egy célzásképpen. Arra, hogy a nőstény megszaglászta normális setben hátrahőkkölt volna, de így csak mozdulatlanul állt. Az idegen illata betöltötte az orrát.
-Raman vagyok. - tette hozzá a hím, noha biztos volt benne, hogy a nőstény nem ismeri. Talán más farkasokkal keveri őt össze. |
Enyhén oldalra billentette a fejét. Értette is, amit a hím mondott, meg nem is.
- Falka? Ismerős szó. Mit jelent? Mintha hallottam volna már valahol. És... És valahogy úgy érzem, hogy téged is ismerlek, csak nem tudok róla - egy bizonytalan lépést tett az ismeretlen élőlény felé, és megszaglászta. Tudta, hogy mi ez az illat. De mégse tudta megnevezni. Bizarr és ijesztő helyzet volt.
Ugyanakkor örült, hogy végre olyan lénnyel találkozik, aki képes beszélni. Talán tőle megtudhat mindent. |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egész Ramarie felbolydult. Az idegen Demma volt az, aki felborzolta a kedélyeket. Jobban mondva az, amit jelent. A közelgő viharfelhőkről azonban egyelőre talán elvonhatja a figyelmet a párzási időszak édes illata.
