S

íri csend. A palota mély hallgatásba burkolózott ezen az estén is, mint mindig. Jobban mondva, a nagy része. Ahol azonban Hanabi sétált, ténylegesen csend volt, léptei is alig hallatszottak. Úgy tűnt, mintha a gigantikus méretű, teljesen fehér falak mindent magukba szívnának, a fekete-fehér kockás padló pedig mintha tompítana minden léptet. És persze a kétségbeejtően, kilométeres, egyforma folyosók. Eleinte mindig eltévedt. Mostanra azonban olyan magabiztossággal sétált a folyosón, hogy csukott szemmel is eltalálna bármelyik espada szobájához.
    Hanabi kezében egy tucat, gondosan összehajtogatott fehérruha volt, amit úgy vitt, akár egy szertartáson a koronát. Mogyoróbarna copfjai szorosan a mellkasához simultak a tisztaruha miatt, csak a vörös masnik virítottak ki a fehér háttérből. Fekete kesztyűs kézfeje lágyan tartotta az anyagot, nehogy egy aprócska kis gyűrődés is keletkezzen rajta.
    Direkt ezeket a kimonókat[1] hagyta a végére. Különleges személyeké volt mindegyik, legalábbis Hanabi számára. Amikor megállt az első ajtó előtt, mély levegőt vett. Egy pillanatig habozott, majd bekopogott.
    Csend. Várt egy percet, hátha valaki kinyitja az ajtót, majd előkapta a kulcscsomóját és kitárta az ajtót. Apró kis szoba volt, mindössze egy ágy, és egy nagyobb szekrényt helyeztek el benne. Az arrancar halványan elmosolyodott, majd mélyen magába szívta a lakószoba illatát. Bármikor jött ide, nem volt itt az aprócska birodalom ura. Végül az ágy mellé lépett és letette az egyik kimonót, aztán kisurrant a szobából. Gilga uraság ruhája letudva.
     A következő szoba lakója sem tartózkodott rezidenciáján, ide azonban Hanabinak nem volt kulcsa. Ugyanis biztonsági okokból nem kapott. Ezek szerint, morfondírozott az arrancar, Aporro Granz úr remélhetőleg a laboratóriumában van. Előbb vigyem el Schiffer és Jaegguerjack uraságoknak a ruhát, vagy…? Az utóbbinál döntött. Gyorsított léptein, és a laboratórium felé vette az irányt. Régen beszélt már a mélyen tisztelt Aporro Granz urasággal, és ki nem hagyná az alkalmat.
     Már majdnem a laboratórium folyosóján járt, amikor hirtelen valami a falhoz nyomta. A kimonókat magához szorította, nehogy elejtse őket. A következő pillanatban egy ismerős arc hajolt elé. Kék szemei szinte égették Hanabi bőrét, jeges kisugárzásától pedig kirázta a hideg. Grimmjow egészen közel hajolt hozzá.
     - Jaegguerjack úr… - hebegte Hanabi. Még sohasem volt ilyen közel a 6-os számú espadahoz, még legvadabb álmaiban sem - P-parancsol… valamit? - fülig pirult, s közben olyan közel húzódott a falhoz, amennyire csak tudott, ám Grimmjow mindig megtartotta a 20 centis távolságot.
     - Aizen szeretné, ha te is ott lennél az ülésen. Van tíz perced. Siess - suttogta, aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. Hanabi pihegve pislogott még kettőt, aztán leesett neki a mondat értelme, és villámgyorsan a laboratórium felé vette az irányt.
     - Áh, Hanabi kisasszony! - köszöntötte Szayel, amint belépett a terembe. Az Arrancar egy pillanatra megszeppent, hiszen a 8-as számú espada hátra se nézett, de így is észrevette. Szayel a válla felett nézett át Hanabira, azzal a tekintettel, amit az arrancar úgy szeretett. Egy pillanatra elmélyedt citromsárga szemeiben, csak a rózsaszín tincsek megrezdülése zökkentette ki. - Segíthetek? -fordult felé a szokásos kedves, de titokzatos mosolyával.
     - Jó estét, Aporro Granz úr - hajolt meg tisztelettel Hanabi - Meghoztam a tisztaruhát. Mivel nem volt a szobájában, bátorkodtam itt zavarni. Elnézést.
     - Ugyan, semmi baj. Tedd csak le.
     - Illetve… Lenne egy kérdésem - lépett közelebb az espadahoz, miután gondosan letette a kimonót.
     - Mondd csak - nézett át a válla fölött Hanabira.
     - Izé… Aizen-sama az ülésen. Nem tudja véletlen, hogy miért?
     Szayel elmosolyodott.
     - Ha tudnám, se mondanám meg. Lelőném a poént. Az ott kinek a kimonója? - mutatott a még Hanabi kezében nyugvó ruhadarabra.
     - Ah, köszönöm, hogy szólt! Még el kell vinnem Schiffer uraságnak! - hajolt meg újra - Még egyszer elnézést a zavarásért, az ülésen találkozunk! Viszlát!

     Ulquiorra szobájáig futva tette meg a távot. Az ajtó előtt azonban megállt, és próbálta rendezni kinézetét. Kihúzta magát, megigazgatta össze-visszalógó copfjait, majd vett egy mély levegőt, és bent tartotta, hogy elmúljon a lihegése. Aztán bekopogott. Semmi válasz. Megkönnyebbülve nyugtázta, hogy Schiffer úr nincs bent.
     Kedvelte a 4. espádát, de egyben félt is tőle. Ulquiorra ijesztően hűvös és rideg volt mindig. Többször próbált már vele beszélgetni, hátha csak oldódnia kell, de a vége többnyire az lett, hogy Ulquiorra megkérdezte, nincs-e jobb dolga. Hanabi ilyenkor mindig a lehető leggyorsabb úton távozott. Tartott tőle, ugyanis nem egy társa halt már meg Yammi és Ulquiorra úr keze által. Ugyanis ha Schiffer úr a helyszínen van, akkor Yammi is.
     Hanabi szinte csak ledobta a tisztaruhát (de azért kényesen figyelt rá, hogy ez ne látszódjék rajta), aztán rohanva a Nagy Terem felé vette az irányt. Végül is úgy döntött, jobb, ha használja a Sonidóját[2], úgyis erre találták ki.
     Lihegve ért a Nagy Terem bejárata elé. Hatalmas volt. Egy pillanatig tétovázott, hogy kopogjon, ne kopogjon, merjen-e egyáltalán bemenni. Éppen be akart volna kopogni, amikor egy kéz jelent meg mellette, aki határozottan belökte az ajtót. Grimmjow immáron másodszor lepte meg Hanabit. Az espada vigyorogva nézett le rá, majd kezét a hátára lapítva finoman beljebb lökte. Odabent szinte már mindenki elfoglalta a helyét. Egyedül ők ketten és Aizen hiányzott. Hanabi felsóhajtott. Ugyan ebben a pillanatban Grimmjow át is karolta a nyakánál. Az arrancar hirtelen megszólalni se tudott. Az espadán látszott, hogy mondani akar valamit, ám valaki félbeszakította.
     - Grimmjow. Engedd el a 23-ast - jelent meg a színen Kaname szokásos pókerarcával. A 6-os espada fújtatva bár, de engedelmeskedett, és helyet foglalt. Hanabi egy pillanatra tétován átállt egyik lábáról a másikra, majd miután Kaname útbaigazította, leült Stark és Halibel közé. Kicsit feszengve érezte magát, főleg, hogy mindkét említett magasabb volt nála jó pár centivel, arról nem is beszélve, hogy a zsiráfnak számító Nnoitra Gilga vigyorogva, mohón méregette.
     Hanabi áldotta a percet, amikor Aizen belépett a terembe. Mindig lenyűgözte jelenléte. A zabolátlan, mégis rendezettnek tűnő tincsei, a tökéletes megjelenése, a kecses léptei… Az arrancart minden alkalommal elvarázsolta.
     - Köszöntök mindenkit! Úgy látom, csodálkoztok Hanabi jelenlétén. 23-as arrancar, Hanabi Yamano: Tudod, miért vagy itt?
     - Fogalmam sincs, Aizen-sama - rebegte alázatosan.