|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.21. 18:09 - |
 WORONWA TERÜLET.
Ramarie hegysége. A túloldalára még soha, senki se jutott át. A farkasoknak fogalmuk sincs, mi lehet a túloldalon. Egyszer felvetették, hogy fel kellene fedezni, ám végülis túl veszélyesnek ítélték az expedíciót, így nem lett az egészből semmi. Nem járnak erre sokan, hiszen elég zord idefent az időjárás. Rendszeresek a viharos szelek, és itt kezd el először esni a hó. |
[19-1]
-Az igaz!Ha engem így kicsiként megölnek,azt megértem,de azért farkas öszötn az is,hogy akinek a szüleit megöltékaz mindenkivel viszályba kerül!-harapott pár füvet,mert azért éhe volt picit. Valójában őt nem Ruuma,hanem a szuka zavarta!Mikor látta a csapatot gyülekezni,első látásra tudta,hogy miért van Ruuma a középpontban. Logikus!
-De van amitől félek,nem mondtam,hogy nem!-mosolygott Busterre,akinek a feje volt csak akkora mint ő maga.
-Egyébként tudom,hogy nem öl meg,minek fáradozzon,mikor a lyukas fogára sem lennék elég?-kuncogott halkan.
-Csak ...úgy.....megmutattam neki magam.-mosolygott Busterre.
-Az a szuka nagyon zavaró tényező,nem azért mert szuka hanem azért mert,szerintem sunyi. Most isa fekete farkas után somfordált!- és a kihüt nyomukba tekintett.
-Mjad lesz valahogy,aztán idővel kiderül ,hogy nem ő ölte meg....-tartott egy pici szünetet-...egyébként is azoknak a farkasoknak nagyobb volt a lábnyomuk,szóval,csak nem ment össze.-kuncogott ismét.Az utolsó kérdések tettszettek neki,de kicsit későre válaszolt.
-Nem nem vagyok!-motyogta aztán fölállt és elindult a magas fűben.
|
Hangosan és panaszosan felsóhajtott. Megint rám bízzák a bolondokat, gondolta, majd elmosolyodott a kis hím elszántságán.
- Ha belegondolok, hogy én is ilyen voltam... - feküdt le Moon mellé.
- Tudod, kicsi Moon, van értelme annak, ha így kölyökként megölnek. A későbbiekben nem kell félniük valaki olyantól, aki talán megerősödik és komoly fenyegetést jelent rájuk. Félni nem szégyen. Az azonban igen, ha nem félsz. Mert olyan lény nincs kerek e világon, aki nem fél. És ez azért szégyen, mert hazudik. A legnagyobb szégyen a hazugság. Ezt jól vésd a fejedbe - Buster hangjából semmi okoskodás vagy kioktatás nem hallatszott, inkább csak jóindulat. Szerett kölykökkel foglalkozni. Még akkor is, ha néha kifejezetten fárasztóak tudnak lenni.
- Régóta ismerem Ruumát, és biztosíthatlak róla, nem ölte meg az apádat. Csak akkor öl farkast, ha az ok nélkül bármelyik falkatagra támad, illetve, ha nem ért a szép szóból, és a második figyelmeztetésére sem hagyja el a területet. Ruuma ok nélkül nem öl farkast. Se félelemből, se irigységből. Talán gonosznak tűnik, de tudod, a háborús hősök többsége ilyen. Mert ő az. Ha felnősz majd megérted - kedvesen megbökte orrával és elmosolyodott.
- Nem vagy éhes? Esetleg szomjas? Vagy nincs kedved valamihez? Ma szabad vagyok. - kacsintott a kölyökre. |
Igen.Tényleg lehuppant a pici hátsó felére,de csupán azért,mert erős volt Ruuma lehellete. Aztán úgy hallgatta a kant mintha nem is érdekelné.
-Hogy hol van apa?-állt fel és indulatosan mondta a magáét. -Ha ennyire tudod akkor biztos,hogy te ölted meg.-lépett közelebb a kanhoz,hogy a nedves kis orra a felnőttéhez ért. -És hogy én képtelen vagyok szembenézni egy felnőttel? Hát akkor te mi vagy? Ha nem felnőtt? És ha most nem látnád akkor a szemedközé nézek,te bamba.- dőltek a szavak a kölyök szájából,de tudta mit beszél!!
-És még ezek után azt szeretnéd,hogy melletted álljak? Soha! -már-már majdnem kiabált(már amennyire tud egy farkas) és szíve hevesen dobogott. -Nem félek senkitől,ha meg ölnek akkor az csak azt jelenti,hogy félnek. Hiszen ha nem tudok nekik ártani....-szakította félbe mondókáját és mosolyogva oldalra billentette fejét.-....akkor mi értelme?-folytatta ezuttal higgatabban. Aztán látta amint a hím távoz,de még hamar utánakiabált.
-Mikor akkora voltál mint én TE is VAKARCS voltál!-hangsúlyozta a "te" és a "vakarcs" szót. Aztán elégedetten a szuka felé fordult.
-Tessék,itt vagyok! Nem kell nevelő,se kutyafajzat mint TE amilyen vagy.-morgott Zírára,aki szemében egy kutyafélére hasonlított,hosszú orra miatt. Mikor a szuka is távozott akkor Moon,elégtelenül megrázta fejét és azt mondta:-Szukák....mihasznuk?-de csak halkan. Buster elé ért. -Nem volt szép? Ő sem szép,és senki nekem.-gondolt eközben Ruumára,aki be sem mutatkozott neki. -Nem is érdekel az a nőstény amelyik ennyire önfejű.-reagált Buster második mondatára aztán lefeküdt elötte. |
Buster morgolódva tekintett Ruuma és Zira után. Nem volt ínyére a dolog. Szívesen foglalkozott Moonal, de Zira reakciója nem tetszett neki. Mindegy, ez most lényegtelen. A kölyökre tekintett.
- Ez nem volt szép, Moon. Segíteni akar neked - hajolt le hozzá, hangja nyugodt volt.
- Szívesen látunk. Zirával ne foglalkozz, ő ilyen, majd megbékél.
Buster körbenézett. A párzási időszak még csak most bontogatja szárnyait, de ő már kapott egy kölyköt. Tudta, hogy mivel ő hozta ide, neki kell majd gondját viselnie, annak ellenére is, hogy ez inkább a dadák feladata lenne. Ruuma is ezt kérné tőle. |
Elhúzódott Buster-től, viselje csak egyedül tette következményeit. Sok jóra nem számított, amilyen hangulatban Ruuma volt. Bár ha tényleg jó falkatag-alap a kölyök, még örökös is lehet belőle. Mivel az idősödő falkavezérnek nincs utódja... habár közel a párzási időszak, itt van egészen a nyakukon.
- Cöhh, pimasz kis patkány! - vicsorgott Moon-ra. Ruuma helyre is rakta az apróságot, hogy hol is van a helye a nagyvilágon. Bár Zira nem értette, miért akar neki ennyire segíteni. Csak egy púp a hátukon egyelőre. Amilyen tiszteletlen volt, két nagy pofont érdemelt volna és a határig kergetést ...
- Te találtad. Neveld is meg. - hunyorgott barátságtalanul Buster-re. Aztán ő is távozott. Nem volt türelme a kölyökhöz. És nem volt jó kedve a fejlemények miatt sem. Háború közelegne? Viszont kíváncsi volt, Ruuma merre sietett. Arra ügetett el, amerre a hím ment. |
Először felvonta szemöldökét, majd kivillantotta fogait, és olyan közel hajolt a kölyökhöz, hogy a kis Moon valószínűleg lehuppant a hátsófelére.
- Ó, igen? És hol van most az apád? Halott, nem de bár? Te pedig csak egy kölyök vagy, aki képtelen lenne szembenézni egy felnőtt hímmel. Nemhogy több farkassal - Ruuma felegyenesedett, és Buster megnyugtatása végett vett egy mély levegőt. Immáron teljesen semlegesen tekintett le a kölyökre.
- Én hatalmat és otthont adok neked, táptalajt a bosszúvágyadnak. Esélyt arra, hogy visszavághass. Te döntöd el, élsz-e a lehetőséggel. Bár csak a bolond nem látja: ez a legjobb alkalom arra, hogy a szüleid gyilkosai azt kapják, amit érdemelnek. Rajtad áll, vakarcs - Ruuma nem is fecsérelte tovább a szót, egyszerűen megfordult és eltűnt a növények között.
/Ruuma el/ |
Moon már megint Buster szájában volt,ami elég kellemetlennek bizonyult. Az út sem volt valami egyenes,össze vissza dobta őt a nagy kan. Ám ezuttal nem ficánkolt annyit,hisz amit látott nem volt semmi.Sok farkassal együtt egy ismeretlen hgységhez érkeztek,ahol egy fekete,mogorva hím felé fordult. - Nem vagyok vakarcs!-kapálózott Moon Buster szájában míg végül kipottyant belőle. Feltápászkodott és ismét megrázta rövidke bundáját.-Moon a nevem.-mutatkozott beés teljesen közel ment Ruumához. Nem félt tőle,hiszen nem tudta,hogy félni-e kell. Fejét magasra emelte,de nem utánzta a rangidős kant. Nem barátságos tekintettel hallgatta az alfát,aztán megszólalt.-Számomra csak egy falkavezér van,az apukám!-morgott enyhén,már amennyire tudott a magas fekete hímre. -Én nem vagyok árula csak az aki megölte a családom.-vakkantott,ami nem farkasra jellemző. /Woronwa?Az meg mi a bűn?/ Kérdezte magától Moon,de persze nem kapott nevet. /Hogy legyek hű hozzá?Még mit nem?/ Pislogott Ruumára Moon,de nem cuki pofával. |
Buster - mivel mégse kellett pesztrálnia Demmát - felkapta a kölyköt, és úgy vitte tovább. Úgy gondolta, hogy így gyorsabban haladnak, és végülis igaza is lett. Fent azonban már nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy megmutassa Ruumának a kis hímet. Kételyei még tovább nőttek, amikor Ruuma hangszínt váltott. Buster jól ismerte ezt a hangot. Félt is tőle kellőképen.
- Mi ez? - kérdezte türelmetlen hangon az alfa.
- Nincsenek szülei. Bátor kiskölyök. Szerintem kiváló tagja lenne a falkának.
Ruuma komolyan méregette a kölyköt.
- Mi a neved, vakarcs? - kérdezte érzelemmentes hangon, miközben kihúzta magát, hogy még nagyobbnak tűnjön. Jobb, ha tudja, hol a helye, állapította meg magában.
- Az előbb szemtanúja lehettél egy árulásnak - kezdett bele beszédébe Ruuma, miután a fekete kölyök bemutatkozott - Azt akarom, hogy ilyen a falkán belül soha ne forduljon elő. Nem bánom, csatlakozhatsz. De egy valamit jól véss a fejedbe: Az alfád az úr, ő parancsol neked és senki más. Azt teszed amit mondok. Hím kölyköket nem szokás befogadni. A többség, ha tag lesz, felnőttként megpróbálja majd átvenni a hatalmat. A könnyebbik, tisztességesebb utat válaszd: járj a kedvemben és légy szorgalmas, szeresd a Woronwa nevet, mert ez védi az életed. És akkor szó lehet arról, hogy egyszer vezető légy. Megértetted? - Ruuma szavai komolyak és bíztatóak voltak. |
- Helyes.
Ruuma elégedetten tudatosította magában, hogy Svens megértette és komolyan vette a kérését. Az előző kérdésére úgy érezte, nem kell választ adnia. Még egy pillanatig szemlélődött, majd szépen lassan elsétált a nőstény mellett.
- Ne maradj itt sokáig. Nem akarom, hogy bajod essen. - az utóbbit csendesebben mondta. Nem volt az az érzelgős típus, de a falka sorsát a szívén viselte. Nem bocsájtotta volna meg magának, ha Svensnek azért esik baja, mert ő túl hamar elhagyta a helyszínt. Azonban dolga volt, nem is kevés, ráadásul égett benne a vágy, hogy megtalálja a titokztatos idegent.
/Ruuma el/ |
Miután feltette kérdését, Ruuma arckifejezéséből már látta, hogy beszélt vele. De biztos volt benne, hogy valami nem úgy sült el, mint ahogyan az alfa tervezte. És ez ki is derült.
Svens csendben hallgatta a másik beszámolóját, és néha-néha még bólintott is egyet, hogy Ruuma lássa, veszi a lapot. Ugyan ő nem ismerte annyira a másik vezért, mint Ruuma, a hallottak szerint nem egy undorító féreg, és bár végihallgatta a történetet, még így sem ítélhetett Tarucco-ról.Nem ismeri.
- Csak úgy el áll vele beszélni?- vonta fel fél szemöldökét, miután Ruuma befejezte, amit el akart mondani. Ezt talán még Svens sem tenné.
Az utolsó mondat elhangzása után Ruuma mélyen nézett Svens szemeibe, mintha ezzel próbálná sulykolni a mondta jelentősségét. Svens egy ideig nézett a szempárba, de arról volt ismert, hogy nem képes hosszú időn át tartani a szemkontaktust.
-Ígérem.- motyogta halkan, de éppen csak annyira, hogy az alfa még megértse. |
Svens kérdése jogos volt. Ezt mindenkinek tudnia kell. Szerencsére erre Ruuma is gondolt korábban. Visszagondolt a beszélgetésére Taruccoval. Arcán a harag enyhe jelei jelentek meg az emlékképtől.
- Most jövök Taruccotól. Felháborító, hogy ezt a helyzetet is milyen lazán kezeli. Azt mondta, hogy majd elbeszélget vele. Amikor azonban arról kérdeztem, hogy milyen módon szándékozik ezt megtenni, akkor már nem volt ennyire elengedett. Képzeld, azt tervezi, hogy egyszerűen le áll vele beszélgetni. Micsoda ötlet! És ha veszélyes? Mondhat neki aztán bármit, kitudja, mi igaz belőle. - Ruuma kedvelte Taruccót, de ezektől az értelmetlen, ráadásul megfontolatlan és ostoba ötletei nagyon is felmérgelték. Néha úgy érezte, nem elég szigorú és rátermett vezér. De a falkáján múlik a dolog, ha nekik ez így megfelel...
- Szeretném, ha óvatos lennél. Ki tudja, milyen szerzettel van dolgunk. De ha látod, azonnal szólj. Eszedbe ne jusson utána menni - nézett komolyan a nőstény szemeibe. |
Érezte, hogy valamit mondana Ruuma, mégsem tette, így Svens nem feszegette a témát, jobb a békesség. Viszont amikor megszólalt a szürke először értelmetlen tekintetet meresztett a hímre. Az az arckifejezés a rémület, az aggodalom, és a 'nemtudommitmondjakerre' érzés keveréke volt.Vegyesen érzett akkor mindent.
Sokáig fürkészte Ruuma vonásait, és látta rajta, hogy az 'aggódok' szó nem volt túlzás nála. Fontolgatta, hogy erre most végülis mit mondjon, arra az időre pedig tekintetét a völgyre emelte.
Most olyan békés volt minden. És tavasz.Svens kedvenc évszaka. Amikor a zöldesség visszatér Ramariebe, és mindenhol pattogó nyuszik és őzek. Mind ezt a szépséget vajon képes romba dönteni egy ismeretlen senki? A válasz erre: igen. Nagy valószínűséggel, ha éppen rossz szándékkal jött.
Svensben felkavarodtak az érzések, és úgy érezte, hogy kötelessége mindent tudnia, hiszen a falka tagja.
- Az Unák tudnak róla?- pillantott ismét Ruuma-ra. Kérdezett volna még, ám egyelőre egy kérdés is elég annak az alfának, aki a falkája sorsán agyal... |
Először bele akart kezdeni egy olyan mondatba, hogy "Svens, túl sokat vagy távol", de végül elvetette az ötletet. Hiszen mit kezdene a környékén? Nincs egy kölyök se. Így hát nincs feladata. Abban azonban biztos volt, hogy ha hívná, jönne és kivenné a részét a dolgokból. A nőstény arra volt kíváncsi, hogy történt-e valami mostanság. Ruuma elkomorult.
- Aggódok - jelentette ki, s közben nem fordult Svens felé - Egy furcsa idegenről számolt be nekem és Axardnak az egyik határőr. Nem tudta nyakoncsípni, mert túl gyorsan eltűnt Nauss környékén, de legalább jól megnézte. Vöröses szőre volt, feketével és fehérrel vegyülve itt-ott. Hosszú lábai, és vékony teste volt. Farkas is, meg nem is. Nem tudom, veszélyes lehet-e. Meg kell találnom. Arról azonban nem tudok, hogy most merre lehet. Ramarie túl nagy ahhoz, hogy bejárjuk. Tanácstalan vagyok - sóhajtott fel Ruuma, miután tájékoztatta Svenset a fejleményekről. Nem szokott ilyen őszinte lenni, de úgy érzte, a dadának tudnia kell. Elvégre, abban az esetben, ha az idegen veszélyes, jobb elkerülni. Márpedig arról nincs semmi bizonyíték, hogy békés szándékai vannak. Egyáltalán: vannak szándékai? |
Svens érezte magán egy kis pillanatra Ruuma tekintetét, de sem fejét, sem szemgolyóit nem fordította felé. Ha ő lenne az alfa, az efféléket tisztelenségnek venné. Na nem mintha olyan jó alfa lenne belőle:D Nagyvalószínűséggel túl engedékeny lenne, és ez vezetné a nem létező falkáját a vesztébe.
Pár perc, vagy éppencsak pár másodperc telt el az érkezés, a beszélgetést kezdeményező kérdés között. Svens elnyomott egy enyhe mosolyt. Nem szokta meg, hogy Ruuma ilyeneket kérdez tőle, vagy egyáltalán akárkitől.
-Ahányszor kimozdulok.-bólintott, és még csak nem is hazudott. Svens valóban elég sok időt tölt itt.
-Van valami hír, ami esetleg nagyon jó, vagy éppen nagyon rossz?- kérdezte. Régen járt a falkával együtt, és most nem igazán volt képben a történésekkel. Remélte, hogy ezzel a kérdéssel nem tapintott érzékeny témára. |
Egy pillanatra a nőstényre nézett, majd vissza a tájra. Nem ragaszkodott a formaságokhoz, miszerint mindenképpen "Gyönyörűséges napot önnek, felség"-gel kell köszönteni. jobban szerette, ha mindenki a maga módján oldja meg a dolgot. Beszélni akart vele, csak úgy valamiről, de fogalma sem volt, hogy mi is legyen ez. Megköszörülte a torkát.
- Gyakran jársz erre? - fordult újra Svens felé, érdeklődő arckifejezéssel. Bár nem szereti az üres fecsegést, most kivételt tesz. Hiszen mégsem állhatnak itt szótlanul egymás mellett. |
A környék gyönyörű volt, szó mi szó, Svens pedig mélyeket szippantott a friss, tavaszi levegőből. Eddig megszokott nyugodtsága egy kósza pillanaatra hirtelen rémületté változott át. De csak egy pillanatra.
A közeledő léptek magabiztosak voltak, és tempójukból ítélve elég gyakran jár erre az illető, valamint nem lehet egy veterán sem. Fejét hátrafordította, és -nem csak emiatt- a léptek lassultak, és az érekző Ruuma tekintetét egy mosoly kísérte. Svens arára is kiült egy halovány mosoly. Nem volt valami magabiztos.
-Ruuma.- mondta ki egyfajta üdvözlésképp a hím nevét, és mintha mellső mancsait behajlította volna, úgy festett, mint aki meghajol alfája előtt.
Ahogyan a hím közeledett, a nőstény véges-végig rajta tartotta a szemét. (Nem azért, mert nem bízott benne.) |
Ruuma a tőle megszokott, büszke járásával sétált fel hegyre. Ráérősen szaglászott olykor-olykor, nem sietett sehová. Ez amolyan rutinséta volt, amivel a napot kezdi. Mindig feljött a hegyre, hogy egy kis ideig szemmel tartsa a környéket. Ahogy felfelé haladt, egy másik farkas szaga csapta meg orrát. Buzgón szaglászni kezdett. A nyom ismerős volt, de még képtelen volt beazonosítani tulajdonosát. Kocogva haladt tehát tovább, hogy minél hamarabb tetten érje az esetleges "birtokháborítót". Az oromra felérve azonban megkönnyebbült.
Csak Svens volt az. Ruuma elmosolyodott, majd lassan közelített a nőstény felé, nehogy megijessze.
- Szép napot, Svens - köszönt udvariasan, majd a nőstény mellé lépett, és az előttük húzódó völgyet kezdte figyelni. |
Ahogy a nőstény mancsai földet értek, apró sziklatörmelékek zúdultak alá. Felért a hegygerinc tetjére, onnantól már csak egyenesen folytatta útját. Úticélja nem volt, csak ment amerre a lába vitte. A Woronwa területet rótta már egy ideje. Nem látta nyomát senkinek és semminek. Ugyan Svens nem becsülte alá a magányt, ez mégis több volt a soknál.. Arcáról merő unalom tükröződött.
Sokat járt már erre, tekintete azonban ide-oda kószált a hegyvidéken. Szerette, ha maga van itt, mert olyankor úgy érzi, hogy egy kicsit is magasabb bárki másnál.Na nem mintha egy hataloméhes alak lenne, de mégis jó érzés, valljuk be.
Megállt a hegyormon, és onnan nézett lefelé.Élvezte, ahogyan a szél lágy sugallatai a bundájába fúródnak. |
WORONWA TERÜLET.
Ramarie hegysége. A túloldalára még soha, senki se jutott át. A farkasoknak fogalmuk sincs, mi lehet a túloldalon. Egyszer felvetették, hogy fel kellene fedezni, ám végülis túl veszélyesnek ítélték az expedíciót, így nem lett az egészből semmi. Nem járnak erre sokan, hiszen elég zord idefent az időjárás. Rendszeresek a viharos szelek, és itt kezd el először esni a hó. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egész Ramarie felbolydult. Az idegen Demma volt az, aki felborzolta a kedélyeket. Jobban mondva az, amit jelent. A közelgő viharfelhőkről azonban egyelőre talán elvonhatja a figyelmet a párzási időszak édes illata.
