|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.21. 18:15 - |
 Vanesse, azaz szépség. Senki se tudja, miért és ki adta neki ezt a nevet. Persze vannak akik a természeti képben látják az okát, mások valami elvontabb dologban gondolkoznak. Az azonban biztos, hogy a falkák előszeretettel tartanak itt falkagyűlést, hiszen jól belátható környék. Szívesen sétálnak erre farkasok, csakúgy, mint a medvék. Jobb vigyázni! |
[9-1]
A kérdésre fölkapta a fejét. Igen, pontosan előttük legelészett egy egész nyúlcsalád. Ráugrott az egyik nyúlra, elkapta a nyakát, szorította egy ideig majd ledobta maga elé a földre. A fiatal nyúlnak még esélye sem volt arra, hogy menekülésre gondolhasson. -Már épp ideje valami harapnivalónak - gondolta magában Yara, és föltépte zsákmánya hasát. Pár falat után ránézett a barnás hímre, hogy megbizonyosodjon, neki is van mit ennie. Aztán nyugottan folytatta az evést. Most kimondottan jól esett neki a friss hús, mivel útja során főleg szarvastetemekből élt, és annak kicsit más íze volt. Miután befejezte, elindult egy tőlük pár méternyire lévő bokorhoz és leheveredett az árnyékba.
-Mesélj valamit magadról! - fordult Domiel felé, és ugyan hangja kicsit fáradt volt, szemei csak úgy ragyogtak a kíváncsiságtól. |
A hím nem túl bíztatóan közeledett. Ywana ösztönösen összébb húzta magát, majd amikor az idegen elé ért, megpróbálta a legsemlegesebb pózt felvenni. Egyáltalán nem akart semmit rosszat. A hím kérdésére pislantott egyet.
- Bocsánat, ha megsértettelek vele. Csak rég találkoztam farkassal - gondolta, hogy nem egy társaságkedvelő személy, így inkább teljesen elnyomta magában a hiperaktív énjét. Nem állt szándékában semmivel se magára haragítani a hímet, így inkább a továbbiakban csendben maradt, és nem beszélt feleslegesen vagy kéretlenül. Ha majd a hím kérdezi, felel rá, de esze ágában sincs zűrbe kerülni.
Még vetett egy pillantást a kicsit sem bizalomgerjesztő párosra. Szegény kis nőstény, gondolta, majd Yara után futott. Nagyokat szökelt, majd nyúlszag ütötte meg orrát.
- Várj. Érzed? - mosolygott a nőstényre, majd osonva közeledett a szag forrása felé. Több nyulat is érzett, így biztos volt benne, hogy mindkettejüknek fog jutni. Yarára pillantott, remélte, érti, mit szeretne. Arra gondolt, hogy két oldalról kerítik be a nyulakat, és innen ugranak majd be közéjük annak reményében, hogy elkapnak legalább egyet.
Domiel lassan kúszott a fű között, majd egy pillanatig várt. Látta a hozzá legközelebb lévő nyulat, aki gyanútlanul legelészett. Majd amikor a nyúl felkapta a fejét a fű neszezésére, Domiel villám sebességgel robbant ki rejtekéből. A kisállatra vetette magát, és először elvétette, majd amikor másodjára elé vágott, sikerült megragadnia a torkát. A nyúl kapálózott még egy kicsit, majd fokozatosan elvesztette az erejét, míg végül teljesen felhagyott a mozgással. Domiel Yarára pillantott. Neki vajon sikerült? |
Cloud idegbeteg fejjel szemlélte hogy nincs egyedül, sőt egy nőstény akadt csalira. Mivel kissé lenyugtatta a háborgó lelkét nem volt probléma azonban a nőstény nem lépett közelebb nem ő neki kellett volna odacammognia. Felemelte büszke és emellett kicsit sem kedves tartással a fejét, majd a lépteit megindította felé. Azonban a kisugárzása nem sok jót ígért, na és azok a fogak amiket mutatott mindegy egyes lépésénél szélesebben sem voltak túl bíztatóak. ám ekkor illatok... Cloud idegesen fordult a másik érkező nöstény felé, oké vele nem volt gond, de a hím. Megállt és a hátán felállt az összes szőr és a szemewt forgatta mérgében. Utálta ha valaki háborghatja a "tekintélyét" ám azok nem jöttek túl közel ezért hát rájuk hagyta és megrázta magát. Fontosabb dolga is akad mint széttépjen egy nyuszit meg az aranyos kiscicáját. Nos ezen a gondolaton vigyorgott míg oda nem ért a rózsaszín orrú nőstényhez azonban a vigyor lehervadt és átvette a jeges tekintet az arcát és a szemeit. A nőstény előtt megállva felemelte a farkát és a fogait mutatta, majd csak a farkát hagyta a magasban jelezve, hogy egyetlen rossz mopzdulat és azok az éles fogak a nyakában fognak kikötni. - Miért nézel-szólalt fel a maga mély és ijesztő hangján. Még nem harapdálta meg, de ha nem tetszik neki a válasz... akkor a másik számíthat egy kellemes kis "hancurra" a hímmel aki igazán kedveli ha másoknak fájdalmat okoz. |
Még mindig a két idegen farkast nézte, amikor Domiel mellé ért. Látta a hímen, hogy nincs kedve közelebbről megismerni a másik kettőt. Yara követte őt kicsit messzebb, és a kérdésére, valahol a lelke mélyén, rendesen elpirult. Mivel nem bírt megszólalni csak bólintott egyet, és már is a láthatárt kémlelte, hátha van ott egy könnyű préda. És volt! Futott, vadászott, de boldogabban, mint valaha. |
Domiel vidáman futott a nőstény után. Ám amikor megérkezett a síkságra, és Yara mellé ért, elbizonytalanodott. Egy másik nőstény és egy elég ijesztően festő hím már itt volt. Közelebb húzódott a fehér nőstényhez.
- Szerintem jobb lenne távolmaradni tőlük - súgta, miközben nem vette le a szemét az ellenségesnek tűnő hímről. Kitudja, talán könnyű szerrel kisajátíthatja mindkét nőstényt.
- Gyere - mondta Yarának, és szép lassan eloldalgott a másik kettőtől. Talán ha jó messzire mennek tőlük, nem kell elmenniük Vanesseről. Amikor úgy ítélte, hogy eléggé eltávolodtak, mosolyogva a nőstényre nézett.
- Na, akkor van kedved vadászni? - Domiel próbált a lehető legmegnyerőbb lenni. Yara kifejezetten szemrevaló volt, ezt a vak is láthatta. |
Még csak most, a síkság határán nézett hátra, hogy követi-e Domiel. Egyelőre nem látta, de azért remélte, hogy ott van valahol a fák között. Amint vissza fordult a síkság felé, észrevette, hogy messze sincs egyedül. Előtte újabb két farkas állt. Beleszagolt a levegőbe. -Egy hím és egy nőstény- gondolta magában. -Úgy tűnik, nem csak én vándorlok,- futott át az agyán-nem csak én! És -ki tudja miért- már megint mosolyra húzódott a szája. Leült a fűbe és várt...... |
Ywana kedvtelenül kocogott a síkságon. Kicsit unatkozott, és szívesen találkozott volna másokkal. De most furcsamód nem volt kedve egyfolytában beszélni. Most szerette volna, ha mások beszélnének helyette. Aaaaaaannyira uncsi néha vándornak lenni. Máskor meg egész mókás. Főleg, hogy csak magadnak tartozol felelősséggel. Ha falkában élsz, az jó is, meg nem is. Jó, mert sokan vesznek körbe, és sose vagy egyedül. De rossz, mert mindig megmondják, mit tegyél. Ywana érezte, hogy most valami izgalmasra van szüksége.
Szerencséjére(?) meglátott egy farkast, aki majdnem hogy egyenesen felé tartott. Megtorpant és oldalra döntötte a fejét, magába szívta az idegen hím illatát. Nem ismerte. Kiváló. Azonban most nem fogja lerohanni. Nem, megvárja, amíg ő jön ide. Semleges testtartást vett fel, és a közeledő hímet figyelte. Remélhetőleg jó hangulatban van. Bár nem úgy tűnik, mintha olyan kedves lenne. Ha ijesztő, akkor ma van a szerencsenapom! gondolta, miközben a hím egyre közelebb ért... |
Cloud vicsorgása törte meg a síkság csendjét. Ideges volt. mérges, gyűlölettel teli. Átkozta a jelent, a múltat és a jövőt.. Egyszerűen fortt a vére. már túl rég óta nem érezte a foga alatt farkasok húsát, és már oly rég tépett meg valakit. Az égre üvöltött, majd futni kezdett a síkságon. Vanesse... szépség? Hát majd ő belerondít ezen síkság szépségébe, ő aki a vándorokat képviseli? Ugyan kit képvisel ő? A vándorok nagy része nem merne vért szítani másokból, nem merne holtá tenni másokat. Cloud vicsora az ő vigyora volt. Közel s távol senki nem volt és mégis. Cloud elméje, teste, szeme, orra, mindene a vért kívánta. Gyűlölet, kín? Fájdalom. Ő ezt adta másoknak, míg ők az élvezetet és a lelki békét amire oly nagyon vágyott. Ha látta mások szemében a félelmet és a kínt ő akkor volt boldog. Lépkedett, majd futni kezdett a síkságon előre, végeláthatatlanul, míg bírta aztán szép lassan megállván az égre emelte a tekintetét. A futástól felhevült kissé, dobogott a szíve, érezte ahogy pumpálja a vért. Ez is megnyugtatta olykor, azaz segített hogy ésszerűen gondolkodjon azalatt a piros köd alatt ami az elméjét borította, De csak míg egyedül volt. |
Vanesse, azaz szépség. Senki se tudja, miért és ki adta neki ezt a nevet. Persze vannak akik a természeti képben látják az okát, mások valami elvontabb dologban gondolkoznak. Az azonban biztos, hogy a falkák előszeretettel tartanak itt falkagyűlést, hiszen jól belátható környék. Szívesen sétálnak erre farkasok, csakúgy, mint a medvék. Jobb vigyázni! |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egész Ramarie felbolydult. Az idegen Demma volt az, aki felborzolta a kedélyeket. Jobban mondva az, amit jelent. A közelgő viharfelhőkről azonban egyelőre talán elvonhatja a figyelmet a párzási időszak édes illata.
