|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.21. 18:20 - |
 Mesésen szép erdő, irdatlan fákkal. Levelek csak 7-8 méteres magasságban vannak, így egészen messze ellátni. ...Jobban mondva lehetne, ha nem lenne időnként tele ködfoltokkal az erdő. A lombkoronák szinte minden fényt elszívnak a cserjéktől és a kisebb fáktól, így nem túl gazdag az aljnövényzet. A fűfélék és a moha között különféle kisemlősök rejtőznek. |
[18-1]
Arra számított valami fontos ügyben távozott sietősen Ruuma. De úgy tűnt csak magányra vágyott. Miközben a hím nyomát követte, azon gondolkodott, mit is mondjon. Hasznos tag szeretne lenni - látszatra. Mit akar Ruuma az árulókkal tenni? Egyszerűen a sorsukra hagyja őket? De hát a veszély a Woronwa falkát is érintheti akár!
Amikor kezdte beérni a másikat már rájött, hogy nem a legjobb időpontot választotta, hogy feltegye a kérdéseit. Óvatosabbá váltak a léptei, fejét alacsonyan tartotta - kecses lopakodó ragadozónak tűnt. De nem törekedett rá, hogy halkan közeledjen. Ruuma tudtára akarta adni, hogy itt van, nem csak utána sunnyogott. Tétován megcsóválta a farkát és békéltető, bájos mosolyt varázsolt a képére. Nem szólt, mert nem tudta, hogy a hím elküldi-e vagy eltűri a társaságot. |
Jelenleg nem akart mást, csak pihenni. Csendben, hangzavarban, hidegben, melegben, földön, vízen: mindegy. Csak le tudjon feküdni anélkül, hogy egy taknyos kis kölyök megpróbálja kioktatni a nagyok dolgáról. Ha rossz szándékú lenne, már keresztbe lenyelte volna. Őszintén szólva, először nem értette, miért nem harapta ketté. Aztán felderengett benne az ok, de mélyen eltemette magában. Azonban csak nem hagyta nyugodni a gondolat.
Cöh. Örüljön, hogy túlságosan hasonlít rám. Anyám sose bírt velem. Ez a kis lepcses szőrcsomó pont olyan velem, mint én voltam apámmal. Akkor is itt tartom, ha nem akarja. Nem szabad elvesznie az ilyen jó elméknek.
Bár ez a gondolat kicsit azért mégis egoista volt, azt belátta ő is, hogy Moon talán még tüzesebb is, mint ő volt kölyökként. Talán visszadumált apjának, azért ennyire nem szaladt el vele a ló. Lehetséges, hogy azt kellett volna tennie, mint amit ő kapott ilyenkor: apja minden egyes ilyesfajta megmozdulásánál keményen megbűntette, volt, hogy napokig nem kaphatott enni. |
Yara, kicsit megszeppenve, lehuppant a fenekére. Egy ideig még nézte a hímet, majd elmosolyodott:-Nem megyünk el vadászni? Sok erre az őz. Ekkora már állt, és mint biztatásképpen, megnyalta a szája szélét, majd elindult, ki az erdőből. Egy síkság felé futott.
|
Domiel a hegyek irányába fordította fejét, és mélyen magába szívta az onnan érkező szagokat. Mi tagadás, ő is érezte a furcsa szagot, de ezelőtt csak gyengén. Most azonban, hogy tudatosan figyelt rá, erősebben érezte. Egy darabig még a hegyeket kémlelte, majd visszanézett a nőstényre.
- Fogalmam sincs mi ez. Bár szerintem jelenleg lényegtelen. Egyébként szép neved van, tetszik - mosolyodott el a hím, miközben egy pár lépéssel közelebb sétált Yarához. |
-Üdv. Én Yara vagyok.-mondta, miközben a vele szemben álló hímet mérte fel. Valamivel magasabb volt, mint ő. Kifejezetten örült a társaságnak. Legalább beszélhet valakivel. Ugyanakkor nem nagyon tudta, hogy mit mondjon. Aztán eszébe jutott valami. -Te is érzed ezt a szagot?- kérdezte kíváncsian, majd orrával a hegyek felé bökött. |
Domiel egyhangúan kocogott a fák között. Megint egyedül volt, és ez kifejezetten irritálta. Megállt, körbenézett, majd újra folytatta útját az egyik ösvényen. Aztán hirtelen megtorpant, és szaglászni kezdett. Egy nőstény szagát érezte. Megörült, hiszen nem csak hogy társaságra számíthat, de talán még sikerül is összehoznia valamit erre a párzási időszakra. Követni kezdte a szagot, de csakhamar megállt, ugyanis a nőstény nyomai egy hímét követték. Grimaszolva arrébb araszolt. Hát igen, ez az ő formája. Végre amikor úgy tűnik, sikerül neki valami, kiderül, hogy mégse. Ettől függetlenül nem csügett el, tovább bóklászott az erdőben. Csak jön erre valaki egyszer! És ha szerencséje van, az a valaki nőstény lesz...
Akkor újabb szagot érzett meg. Ez is nőstény. Talán mégiscsak szerencséje lesz! Azonnal a szag irányába indult, és rövidesen meg is látta a fehér nőstényt. Elmosolyodott. Na végre!
- Szia - köszönt a nősténynek, mikor kilépett az egyik fa mögül - A nevem Domiel. És te ki vagy? |
Kicsit tovább aludt, mint azt tervezte. Az első dolog, amit tudatosított, az az volt, hogy a gyomra rettenetesen korog. Ezt gyorsan megoldotta: húsz méternyire tőle egy nyúl rágcsált valamit. Reggelinek tökéletes. És már megint unatkozott. Nem értette, hogy lehetséges az, hogy már egy éve vándorol, és még nem találkozott farkassal. Éppen ezen tanakodott, amikor furcsa szagot érzett. Kicsit hasonlított a farkaséra, de valami másé volt. Yarának ez elég volt ahhoz, hogy azonnal a szag forrása felé vegye az irányt. |
Yara most csak sétálgatott. Nem volt különösképpen sem éhes, sem szomjas, és bár érezte még a farkasok szagát, nem érdekelte őt. Pihenésre vágyott vándorlása után, és ez az erdő erre a célra tökéletesnek tűnt. Leheveredett egy fa mellé, és beszívta a friss levegőt. -Érdekes dolgok történnek valahol - gondolta magában, majd elszundított.
|
Valójában egyáltalán nem lepődött meg azon,hogy nem ijesztette el a felnőttet. Nem is akarta,csak megmutatta,hogy vele nem jó újat húzni. Fülie alig bírták hallgatni az idegen szavakat."Mit ugatsz it nekem?"/Mi az az Ugatás?/kérdezte magától,de választ persze nem kapott. Ugyan,hogy is kaphatott volna,mikor szemeivel arra figyelt,hogy az erső kan lefekszik vele szembe,így a szemébe tudott mélyebben nézni. /Még,hogy nem fog bántani.Hö./fintorgott magában,mukk nélkül. -Határtőr?-kérdezett vissza és a választ már meg sem kaphatta,hiszen egy újjab idegen hang! egy mély,jellegzetes az idegen(Buster) számára látszólag ismerős vonyítás. Moon a hang irányába fordult,de még így sem ismerte fel,hát hogyan is ismerhette volna,mikor pikk-pakk egy ismerős nyomást érzett a nyaka felől,aztán minden amit eddig látott,más szemszögbe került. -Hé,te teszel le de azonnal?-rug-kapált Buster szájában,ficánkolt jobbra-balra de nem szabadult. Innen a magasból,azt sem tudt,hogy hova viszi./Tuti az alfahímnek visz,hogy ő öljön meg,de megjegyeztem ám én a hangot!/Morogott,de csak megint magában beszélt. |
Buster nagy szemeket meresztett és leült.
- Miről ugatsz itt nekem? Szerinted miért kérdeztem, hogy hol vannak a szüleid? - feküdt le a kis hím elé, hogy fejmagasságban legyenek.
- Elvesztél? Talán.. Megölték a szüleid? - döntötte kissé oldalra a fejét a hím, és együttérzően nézte a kölyököt. Nem várta meg a választ. Érezte. Megtehette volna, hogy a testvéreiről faggatja, de inkább nem tette. Nem akart még több sebet felszakítani.
- Ne aggódj - állt fel lassan és elmosolyodott - Nem foglak bántani. Határőr vagyok, nem gyilkos - ám mielőtt bármit mondhatott volna, vonyítást hallott. Azonnal megismerte: Ruuma. Bemérte, körülbelül merről jöhet, majd válaszolt rá.
- Gyere, csöppség. Az alfámnak szüksége van rám, téged pedig megmutatlak neki. Mi leszünk az új családod. És semmi ellenkezés. Egy ekkore kölyök nem mászkálhat egyedül. - kapta fel finoman a kölyköt, és figyelt rá, hogy ne neki ez ne fájjon. Svensre pillantott. Ő is hallotta a hívást. Majd jön.
/Buster el, folyt. köv.: Letha/ |
Éppen aludni készült,mikor távoli zajra lett figyelmes. Felkapta piciny buksiját de nem látott még senki/semmit. Aztán hirtelen a semmiből egy hatalmas kan takarta el a kilátást. Moon felnézett rá de ijedtében nem elszaladt hanem hangos ugatásba kezdett. Persze nem olyan félelmetesbe,hanem kölyökhangon ugatott,amit csak pár napja tudott. Beszélnibár képes volt,még nem ismert minden szavat. -Te!-morgott,olyan cukin,mikor Buster föléhajolt. Aztán csak élezte füleit a felnőtt beszédére. -Te tudod,hogy hol vannak a szüleim!-állt fel,és bátran közelebb lépett a kanhoz. Úgy vélte,hogy érte jöttek vissza,és ez csak csel. -Nem eltévedtem hanem elvesztem.-vakkantott élesen. |
Nem tudta megvárni, amíg Svens válaszol, mert neszezést hallott tőlük nem messze.
- Maradj itt - szólt Svenshez, hiszen bármi lehet az, és ha veszélyes, inkább ő sérüljön meg, mint a nőstény. Osonva indult a hang irányába, majd egy morranással az idegen előtt termett. Pislogva tapasztalta, hogy a vele szemben álló egy fekete kiskölyök. Elmosolyodott.
- Hé, kisöreg - hajolt le hozzá egy barátságos ábrázat kíséretében.
- Ne félj, nem bántalak. Buster vagyok, és te? Hol vannak a szüleid? Eltévedtél talán? - Nem tudott róla, hogy náluk születtek volna kölykök, de ez a találkozás több szempontból is jó volt. Ha a kicsinek nincsenek szülei, akkor a falka befogadja, és ha az idő múlásával Ruuma megfelelőnek találja, talán az örökös kérdést is meg lehet oldani. Amennyiben vannak szülei, már kicsit érdekesebb a helyzet, mert ha belépnek a falkába, Ruuma kénye-kedve szerint dönthet úgy is, hogy megöli a kölyköt, hiszen hím, és nem is a sajátja. Nehéz helyzet. No, de mindegy! Buster kíváncsian várta a válaszokat. |
Minden reggel mikor felkel egyből szagot fog és követi a nagyokat.Általában hamar kifárad így már délután lefekszik pihenni,ekkor már nem is megy tovább.De ma délután más a helyzet.Ilyenkor már össze szokott gömbölyödni és már húzza is a lóbőrt a nagy vándorlás után. De ma egy tapottat sem lépett inenn. Ma elveszítette a szagokat. Kicsi lábai már nem bírták az iramot. A nagy felnőtt egyedek sokkal gyorsabbak és kitartóbbak nála,már kilóméterekre járnak előtte. De nem adja fel! Alszik egy nagyot mint eddgi mindig és holnap megkeresi őket. Kis fekete szörgolyónak tűnt az esti fényben,a Hold fénye enyhén világította meg matt bundáját./Hol vannak a többiek?/Kérdezte magában szomorkodva,de tudta jól,hogy a többiek fentről figyelik őt,ezért sem szabad fleadnia. |
Az idegen említésére felnevetett.
- Höhö, most csak viccelsz, ugye kislány? Ott voltam amikor először felbukkant! Pech, hogy épp próbáltam aludni. A társam látta. Nagyon furcsa szaga volt - számolt be a látottakról. - És... Hát a lábnyoma sem farkasszerű volt. De mégis hasonlított. Bizarr. Nagyon is bizarr - Buster (ha nem lett volna akkor a helyszínen) szörnyen unta volna már ezt az idegen témát. Viszont, hogy ott volt az első percnél, teljesen más keretekbe helyezte a helyzetet.
- Ruuma teljesen magán kívül volt amikor elmeséltük. És ahogy őt ismerem, szerintem már szorosan a nyomában van. Legkésőbb estére megtalálja. Tudom - kacsintott a nőstényre. |
Ahogyan halk lépteket hallott a közelből, hirtelen bevillant az eszében, hogy mi van, ha az az idegen jött. Hiszen.. még semmi jelet nem kapott se Ruumától, se mástól. Így könnyen következtetett arra, hogy valaki olyan jön, akinek nem éppen a legszebbek a szándékai.
Először csak fejével fordult a közeledő felé, végül, amikor már megnyugodott, hogy Buster közeledik teljes testével felé fordult. Kifújta az eddig bent tartott levegőt.
-Üdv, Buster.- mondta halkan.-Semmi különös.-mondta, majd elgondolkozott, hogy a hím vajon tud-e valamit az idegenről.- Mondd, ha nem veszed tolakodásnak, te hallottál valami a vörös idegenről?- kérdezte halkan, de érdeklődve. |
Buster kényelmes, lassú sétában haladt a fák alatt. Ruuma meghagyta neki, hogy a többi határőrrel együtt járőrözzenek. Épp a társával volt, amikor feltűnt az idegen. Ő ugyan nem látta, mert épp az egyik termetes szikla tetején heverészett, és nem volt hajlandó felkelni, mondván, hogy "Öcsi, menj és intézd el, éppen szundikálok". Hát rosszul tette. Amilyen testes és lusta szerzetnek tűnik, olyan gyors is, így az idegen után futott, de annak már se híre, se hamva nem volt. A szagát viszont érezte. Eleinte enyhe virágillatot szimatolt, aztán orrába valami furcsa bűz markolt bele. Buster jól megjegyezte ez a szagot.
Most azonban valami egészen mást érzett. Kicsit gyorsított léptein, és csakhamar észre is vette Svenset. Kocogva haladt felé a fák között, nem szánt nagy belépőt, és ráijeszteni se akart. Minek?
- Helló, Svens - lépett elé, majd elheveredett a földön. - Miújság? |
Alig fél napja történt, hogy Ruuma figyelmeztette Svenset az idegen miatt. Azóta nem sok mindent csinált, hiszen még nem vonyítottak neki, miszerint 'kölykök vannak, toldd ide a segged' riasztás jelenleg nincs.
Egyedül bóklászott Ingarianban, apró mancsai csak kis mértékű zajt vertek fel. Léptei viszonylag halkak voltak, és csak néha röppent fel egy-egy madár.
Itt-ott átugrott egy kisebb bokor apró ágát, máskor pedig átkúszott alatta. Minden zöld volt, és ez nagyon is tetszett neki. Ahogyan felnézett az égboltra, nem is kéket látott, hanem a hatalmas lombkoronaremgeteget, ami felette tornyosult. Az a kis mennyiségű fény, ami átszűrődött a termetes levelek közt éppen elég volt ahhoz, hogy rendesen lásson mindent maga körül.
Lehuppant a zsenge fűbe, és nézegetett. Végülis, mekkora esélye lenne annak, hogy a Ruuma által emlegetett 'idegen' pont most jár erre...? Semmennyi.Bizony. |
Mesésen szép erdő, irdatlan fákkal. Levelek csak 7-8 méteres magasságban vannak, így egészen messze ellátni. ...Jobban mondva lehetne, ha nem lenne időnként tele ködfoltokkal az erdő. A lombkoronák szinte minden fényt elszívnak a cserjéktől és a kisebb fáktól, így nem túl gazdag az aljnövényzet. A fűfélék és a moha között különféle kisemlősök rejtőznek. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egész Ramarie felbolydult. Az idegen Demma volt az, aki felborzolta a kedélyeket. Jobban mondva az, amit jelent. A közelgő viharfelhőkről azonban egyelőre talán elvonhatja a figyelmet a párzási időszak édes illata.
