|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.21. 19:28 - |
 UNA TERÜLET.
Letha egy igazán különleges hely. A Riota hegység nyugati nyúlványa nagy zöldterület, ami kora tavasztól késő őszig mindig ilyen szép és üde. A Rammant folyó csordogál át lassan rajta, egész évben hideg víze nyáron nagy szolgálatot tesz a meleg ellen. Ide jár a legtöbb állat inni, így tökéletes vadászhely válhat belőle. |
[44-25] [24-5] [4-1]
Raman ideges volt hirtelen nem nagyon értett semmit. Csalódottan pislogott, hol az alfára hol falkatársaira. Aztán zavartan lesütötte szemeit mikor a Woronwaiak elviharzottak, mintha ő is legalább annyira bűnös lenne. Pedig a bétahím tényleg semmit nem tett, csak csatlakozott egy falkához ahol keményen dolgozott. Nem tudhatta, hogy ott maradtak. Mikor Manah felé fordult megrázta hatalmas bundáját és négy lábra emelkedett. Kérdőn Tarucco mellé telepedett, gondolta a hím most beszél a többiekkel. |
Szeme sarkából felfigyelt Ruumára. Olyan volt, mint egy kitörni készülő vulkán. Zira érezte a feszültséget a két falka között, szinte tapintható volt. Amikor Ruuma körbejárta Taruccot, Zira érdeklődve figyelte őket, füleit előre szegezve. Nem bánta volna, ha ezért a húzásért megtépik Tarucco-t. De elégtételt jelentett neki látni a szemében a szégyent.
A hívatlan farkaskölyök gurult a lábának. Zira zord pofával nézett le rá, de nem bántotta.
~ Nincs túl jó kedvében a főnök. ~ gondolta és elhúzta a száját. Buster vitte a kicsit, így neki nem kellett vele bajlódnia. Amúgy se akarta, hogy bármi köze legyen a törpéhez. Ruuma nem fogadta kitörő örömmel a jelenlétét.
Nem nézett a másik falka tagjaira, kihúzta magát és felzárkózott Buster mellé.
// folyt. köv. Roita-hegység // |
Már nagyon türelmetlen volt,deamikor a távolban idegen farkasokatlátott,egy picit azért megijedt. /Nah mi van pajtikám?tán nem bírsz velem egyedül?/Fogalmazta a szavakat magában,miközben a pajtikám szó alatt Busterre gondolt.Egy mukkot nem szólt mikor a nagyok közé került,és végreh letette őt a nagy kan.-Van Isten!-motyogott halkan, és megrázta nyálas bundáját. /Még,hogy ne mozduljak?/ Nézett cukin Busterre,de esze ágában sem volt itt maradni. Fekte bundája nem nagyon rejtette el,de ezt nem tudta,így mindenki szeme láttára elindult a magas fűben. Nem tudta,hogy hova tart,de az szent,hogy orra belebolondult a sok szag elemzésébe. Aztán egy pici kőben felbukott,és előre gurult.Valakinek a puha bundás lábába ütközött. Zíra volt a nősstény neve de ezt ő honnan is tudhatná. Lassan feltápászkodott és felnézett az ismeretlen személyre. -He...he..hello.-kszönt dadogva és akaratlanul is mosolygott. Aztán fogta magát és visszaiszkolt Burterhez. Mégis őt ismeri,ha eddig nem ölte meg akkor ejsze most sem fogja. Leült a mellső lábai közé,és innen hallgatta a többieket. Nem tudta,hogy mit keres itt,de akárcsak Ruuma ő is olyan komolyan nézett körbe. Persze cukibban. De egyszer csak,mozgásra lett figyelmes,és az alfa már előtte is volt./Hogy ennek mekkora léptei vannak./ Gondolta magában,és nem is tudta,hogy ki áll előtte. Nem értette,hogy hova is kell menni,de felállt,ám még nem mozdult. |
Ruuma majd' szétrobbant az idegtől. Idegesen hol Taruccóra, hol Demmára meredt, és kezdte érezni, hogy egyre jobban elveszti a türelmét. Amikor Tarucco a hadiüzenet szó végére ért, idegesen felmordult.
- Tehát mindeddig hazudtál nekünk?! Többször kérdeztem még aznap, hogy nem-e maradt Tulmában valaki, és te szemrebbenés nélkül hazudtál nekem?! - úgy járta körbe a fehér hímet, mintha legalább a falkája egyik árulóját faggatná ki. Szemében hatalmas harag és megvetés tükröződött. Aztán megállt néhai barátja előtt, kihúzta magát és mély levegőt vett. Teljesen nyugodtnak tűnt, csak tekintete árulkodott arról, mekkora vihar is dúl lelkében.
- Szóval így állunk. Hát jó. Mostantól a Woronwa falka és tagjai teljesen függetlenek az Unáktól. Nem fogok háborút robbantani. De semmilyen segítségre ne számíts. Se te, se bármelyik kutyád. Ha csak egy Una is félmanccsal átlépi a határt, én magam fogom elvenen széttépni - szűrte fogai közt a szavakat, és valamilyen szinten lenyugodott, látva Tarucco szemében a szégyent és az elveszettséget. Morogva sarkon fordult, és elsétált az övéi mellett.
- A Roita-hegységbe, mindenki! Beszédem van veletek - útközben vetett egy pillantás a Buster előtt álló kiskölyökre, majd prüszkölt egyet, aztán visszafordult.
- Buster, Zira, fogjátok az idegent és hozzátok magatokkal - morrant fel.
/Ruuma el: Roita-hegység/
Manah tátott szájjal figyelte Ruuma reakcióját. Még Raman kérdésére is elfelejtett válaszolni, bár valamfilé válaszadást nyújtott az arckifejezése. Értetlenül nézett a fekete hím után. Most akkor mi lesz? Demma velük megy? És mit csinálnak vele?
Még jobban meglepte, hogy Tarucco szó nélkül hagyja a dolgot. Ramanra pillanatott, majd lassan az alfa mellé sétált.
- Most mi lesz? - kérdezte tanácstalanul, ahogy a távolodó Woronwa falkát figyelte. Újra Ramanra pillantott. Úgy érezte, elárulták őket, habár valójában ők árulták el a Woronwákat. |
Raman ennél jobban meg sem döbbenthetett volna, nem tudta mit tartogat számára még a mai nap. De Tarucco szavai mindenesetre teljesen kíváncsivá tették. Mi, az hogy egy ottragadt farkas? Demma, határozottan nem farkasnak nézett ki akkor mégis, hogyan lenne az? Mindenesetre, Raman érdeklődve pislogott a kissé esetlen nőstényre. aztán vissza Manahra.
- Te tudtál erről?- kérdezte halkan, hogy csak ők ketten hallják. Nem tudta kitől keressen magyarázatot a kérdéseire, manah nem volt túlságosan tökéletes választás, de jobban megbízott benne, mint bárki másban. |
Meglepetten nézte, mit szedett össze Buster idefele. Egy kölyök?? Nem az ő hatásköre intézkedni, így túllépett ezen. Ruuma majd úgy is intézkedik.
- Épp most kezd érdekes lenni. - suttogott vissza a hímnek - Furcsa szavak motoszkálnak a fejében. Faica... Tulma... Suulya... Saura... - idézte fel. Emlékezett a különös szavakra. Talán azért jegyezte meg őket, mert úgy gondolta tudatalattija, hogy később még szüksége lesz ezekre az információkra.
Tarucco pedig feltárta előttük az igazságot. Zira hátracsapta a füleit. Rossz előérzete támadt. Eljött az ideje, érezte, hogy most már komolyan vegye a feladatait ...
A maga egyedi módján persze. Ez a dolog őt is érintheti, ha több ilyen lény jön. |
Buster csendesen, óvatosan lépkedett közelebb a társasághoz. Már hamarabb itt kellett volna lennie, de ez a szájában himbálózó kölyökkel nem volt egyszerű. Nem akart futni vagy kocogni, hiszen a kis hím így is biztosan sok dolgon ment keresztül, nem kellene még olyasmiknek is kitenni, mint az agyrászkódás. Sunnyogva, szinte észrevétlenül ült le Zira mellé és lerakta maga elé a kölyköt.
- Ne menj sehová! Ez a valami lehet, hogy veszélyes - hajolt le a fekete hímhéz és orrával a nekik épp háttal álló idegenre bökött. Aztán felegyenesedett és Zirára tekintett.
- Üdvözletem! Miújság, mi derült ki eddig? Sok mindenről lemaradtam? - súgta oda a sötétszínű nősténynek. Láthatóan épp az érdekes dolgok közepébe csöppent.
Taruccót teljesen letaglózta az utolsó szó. Saura? Az meg hogy lehet? Csak nem...? Nem, az képtelenség. Mert... Mert az... Az azt jelentené, hogy...
Az alfa lehunyta szemeit, és vett egy mély levegőt, majd aggodalmas, de komoly tekintettel Ruumára pillantott. Aztán felsóhajtott.
- Unák! Woronwák! Bocsánatotokat kérem. Nem mondtam igazat - Tarucco szavaira a hallgatóság sustorogni kezdett.
- A szó, amit Demma említett, valójában egy név. Saura egy béta. Mégpedig Raman előde - tekintete egy pillanatra a hímre terelődött, majd újra a többieket fürkészte. - A gyönyörű Tulmában élt trónralépésemkor. Azt ugyebár sokan tudjátok, hogy a romlás megtámadta az otthonunkat, így maradnunk kellett. Nos... Valamit nem említettem. Nem mindenki jött velünk. A falka fele ott maradt. Köztük a húgom is - Amara említésére Taruccónak összeszorult a szíve. Még sose beszélt róla senkinek.
- Biztosak voltunk benne, hogy mind odavesztek. Egy ideje azonban nyugtalanított a tudat, hogy mi van, ha mégse? Nos... Úgy tűnik, túlélték. Demma a kirakós utolsó darabja - mondta, majd az említett nőstény mellé lépett.
- Nem tudom, hogyan, de úgy érzem, ő itt az egyik Tulmában maradt farkas. Sejtelmem sincs, mi történt vele. De a dolog végére kell járnunk! Ugyanis.. Azthiszem, ez egy nyílt hadiüzenet. |
~ Hát ez romlott bogyót evett. ~ számára semmi értelme nem volt annak, amit a lény összehordott. Kezdte elveszíteni az érdeklődését, mert nem elégítették ki a kíváncsiságát.
Nem volt elég türelme ahhoz, hogy kibogózza a homályos válaszokat. Nem is erőltette meg magát különösebben. Tarucco elvileg ismeri valahonnan a lényt. Majd ő lefordítja, mi a lényeg.
Szeme sarkából Meenára pillantott. Sajnos a nőstényt lekötötték az események, testtartásából ítélve eléggé be volt rezelve az idegentől. Zira újra a lényre fordította a figyelmét. Fogolyként nem volt túl meggyőző ... Látszott a fiatal nőstényen, hogy már kicsit sem tart tőle. Egyik mellső lábáról a másikra nehezedett, végül leült és nyugton figyelt tovább.
(off: őőő kicsit kezdek kifogyni a szavakból, szóval innentől inkább követem a reageket, ahogy Zira is - kihagyhattok, amíg nem szólítják meg) |
Biztatóan nézett, Demmára de azért nem mosolygott, Raman szokásos rideg arcával psilogott a nőstényre egyedül szeme sugárzott melegséget. Csendesen hallgatta Demmát, ahogyan beszél és még mindig neheztelt kicsit Ruumára amiért iylen csúnyán nekitámadt a nőstényre. Demma egy kicsit húgára emlékeztette. Rachna nem hasonlított a Raman számára őrült idegenhez. Inkább csak ugyanazt érezte Demmánál mint a húgnál, hogy törődnie kell vele. Mikor Raman végighallgatta a nőstényt, és megemlítette újra azokat a szavakat amiket ájulása előtt, már érdeklődve figyelt. A termetes fehér farkas hirtelen négy lábra emlekedett, és közelebb lépett, hogy jobban hallja. Ey pillanat volt az egész mikor meglátta a felismerést Tarucco szemeiben. Ki az a Saura? ez motoszkált a bétahím fejében ezen a napon már másodjára. Hiszen mielőtt, Demma elájult volna akkor is ezt a nevet mondta, és most úgy tűnt, az Una alfa számára is ismerős volt.
Meena számára az elkövetkező események egyre érdekesebbé váltak de még mindig óvakodott attól, hogy közelebb menjen. Jobbnak látta megadni, az idegen számára a tisztes távolságot, így jó két és fél méterről csendesen figyelte őket. Nem akart közbebeszélni, így most kivételesen csendben tarotta örökké fecsegő száját. Nem mert leülni, jobbnak látta, a védekező pozicíó bár a furcsa szerzet nem tűnt veszélyesnek.
|
Tarucco nagyokat pislogott az idegenre. Ismeri? Honnan? Még sose látta. Hol Ruumára, hol a nőstényre nézett.
- Ahogy hallottam az előbb Ramantól, a neved Demma. Jól mondom? - válasz gyanánt csak félénk bólogatást kapott.
- És elmesélnéd nekem, hogy honnan ismersz? - kérdezte szelíden a fehér hím. A kétségbeesés ezzel szemben minden kis porcikáját átjárta, ha ez nem is látszott rajta.
Biztos volt benne, hogy ez rosszat jelent. Ő nem felejt el senkit, akivel találkozott valaha is. Főleg nem egy ilyen különlegesen kinéző valakit. Lám, elemenekült, de a múlt ide is követte.
- És azt még hozzá tennéd, hogy hányan vagytok? Miért vagy itt?
Minél tovább nézte a kedves hímet, annál jobban biztos volt benne, hogy ismeri. De jelenleg lefoglalta a tény, hogy körbevették. Fenyegetve érezte magát. Fülét-farkát behúzva állt a "kör" közepén, és hol Taruccóra, hol a feketére nézett. Végül nyelt egy nagyot.
- Nem tudom honnan ismerlek. Érzem. Amikor még csak Ramannal voltam itt, öhm.. Pár ismerős szó említésekor furcsa dolgokat láttam. Nem tudom elmagyarázni, mi volt az. Olyan volt, mintha az orrom előtt történt volna, de se Raman, se senki más nem látta. Farkasokat láttam, holott eddig szinte azt se tudtam, mit jelent ez a szó. Fehérek voltak mind. Nem tudom... Félek... És.. És egy furcsa szó már régót a fejében motoszkál. Hirtelen több is let... - Demma hangja kész tanácstalanság volt. Nem tudta, mit kezdjen a helyzettel.
- Javasolnám, hogy mond el ezeket a szavakat - szólalt meg türelmetlenül a fekete, és hangja hallatára Demma összerezzent.
- F-faica... Tulma... Suulya... Saura...
Az utolsó szó említésére a fehér Taruccóban láthatóan meghűlt a vér.
- M-mondtam valami rosszat? - kérdezte aggódva a nőstény, és már előre félt, hogy a fekete újból ráveti magát. |
- Vigyázz! - úgy lépett arrébb az ébredezőtől, mintha valami undorító ragályos kór fertőzöttje lenne. Ruuma rá is telepedett, hogy kiverje belőle kérdéseire a választ. Úgy tűnt a módszer nem igazán volt célravezető - erre az érkező Tarucco is volt szíves rámutatni - hiszen a lény száját csak vékony, segélykérő hangok hagyták el.
Felvonta fél szemöldökét és Manahra pillantott. Habár azt nem tagadhatja, a jelenet felettébb szórakoztató volt. Inkább elfordult tőle és a lény nyüstölését figyelte. Nem úgy festett, mint aki veszélyt jelent rájuk. Bár lehet, ha nem az alfa karmai között lenne, hanem ketten lennének szemtől-szembe, akkor másképp vélekedne.
~ Ismeri? Mégis honnan? ~ gyanakodva nézte hol Tarucco-t, hol a lényt. |
Már éppen helyeselni akart, Zira mondatára, mikor az idegen megmozdult. Meena nem akadt ki túlzottan inkább csak biztonságos távolságot vett fel, vele szemben. Ami itt a jó két métert jelentette, a vajszínű farkas kicsit aggódva nézett, ahogyan Ruuma ráugrott és lefogta de aztán eszébe jutottak Manah nem rég kiejtett szavai. Lehetséges, hogy tényleg egy gyilkossal van dolguk. Jobb ha Ruuma megfékezi. Határozta el magát Meena, aztán felkapta a fejét az ismerős illatra. Tarucco közeledett sebes léptekkel, amitől a fiatal vadász is megnyugodott. Sokkal kiegyensúlyozotabbá vált, hogy megjelent az alfája. Előbbi ideges hátráló léptei, most emgszakadtak és Taruccora lesve, állt a társaság szélén, jó messze a furcsa nősténytől.
Raman morcos jelleme ellenére is csaknem, elnevette magát, mikor Manah ijedten hozzábújt. Majdnem leborította lábáról a bétát, de mégis csak megdobogtatta a szívét. Talán valamilyen szinten, eszébe jutatta a volt mennyasszonyát, azt leszámítva, hogy Manah más volt mint az a kis elkényeztetett liba. De Raman most nem ért rá ilyenekkel foglalkozni, sokkal inkább szégyellte magát, Demma előtt aki bízott benne. Úgy érezte elárulta a nőstényt.
- Semmi gond Demma. Semmi gond, nem fog bántani. - motyogta neki, hogy hallja és elég közel volt hozzá, hogy ne kelljen üvöltenie. Kicsit ellenezte, Ruuma lépéseit az ügy érdekében, de nem szólhatott semmit, mert itt jött Tarucco. Raman nyugodt hangon szólongatta a nőstényt, hogy ne essen kétségbe. Aztán mikor Ruuma vége leszállt róla, a hím bátorítóan és egyben bocsánatkérően pislogott Demmára. Már tudta, hogy ismeri Taruccot a nőstény csak azt nem tudta elképzelni, hogy vajon honnan. |
Demma furcsán érezte magát. Nem elég, hogy lüktetett a feje, úgy érezte, mintha sok sok szempár tapadna rá. Lassan nyitogatni kezdte szemeit, mire beszédet hallott maga mellől. Csukott szemmel kinyújtóztatta lábait, ekkor egy ijedt sikoly rázta fel. Felpattant és ijedten nézett körbe. Jó pár farkas gyűlt köré, fehérek, barnák és feketék egyaránt. Hatalmas, ijedt szemekkel tekintett körbe, majd tekintete megakadt Ramanon.
- Mi...Mi folyik itt? - kérdezte remegő hangon a fehér hímet.
Raman intését az alfájukról figyelmen kívül hagyta, és még mindig morcosan méregette a vizet. És mi van, ha ő is épp az idegent kereste volna? Akkor is leszidják, ha történetesen nem Raman, hanem ő talál rá Demmára? Igazsátalanság.
Már épp vissza akart szóln Raman számonkérésére, amikor a valami hirtelen megmozdult.
- TE JÓ TALMA EZ MOZOG! - sikoltott fel Manah és ijedtében olyan szorosan bújt Ramanhoz, amennyire csak tudott. Pár pillanaton belül azonban pislogva nézett fel a hímre. Mi a francot csinálok...?! Zavarba jött, és először annyira lefagyott hogy mozdulni sem mert, majd hirtelen arrébb ugrott és úgy tett, mintha mi sem történt volna.
- H-hát mondjuk p-p-persze hogy mozog... Hiszen é-él... - hebegte, és próbálta elterelni a szót, de látszott rajta a szégyen. Direkt távolabb maradt a fehér hímtől.
Ruuma kezdte nagyon unni a béta kioktatását és a harcos gátlástalan beszélőkéjét. A robbanás szélén volt, amikor az idegen hirtelen megmozdult. Az alfát hatalmas izgalom és lelkesedés töltötte el, amit nem tudott teljesen eltűntetni arcáról. Amint Demma felugrott, Ruuma egy darabig figyelte, majd morogva leteperte a földhöz. Egy kicsit megszorongatta a nyakát, amitől a nőstény felnyüszített, aztán már csak mancsaival és testével tartotta a talajon.
- Ha bármilyen trükkre készülj, azt ajánlom, most felejtsd el, mert könnyen kihozhatsz a sodromból.
- Mit tett...? - kezdte volna Demma a jogos "Mit tettem, hogy ezt kapom?!" kérdést, de Ruuma hangosan rámordult.
- Csend! Akkor beszélsz, ha kérdezlek, fattyú!
Ruuma biztos volt benne, hogy akár veszélyes, akár nem, ha nyájas beszédbe kezd, azzal nem ér el semmit. Az erőszak nem mindenre megoldás, de jelen esetben szerinte ez volt az egyetlen jó módszer.
Tarucco szélsebesen futott. Nem is igazán figyelte, követte-e a vándor nőstény. Inkább Manah távoli sikolya és azt követően Ruuma morgása érdekelte. Úgy vágódott ki az egyik domb takarásából, hogy porzott utána a föld. Félt, hogy falkája bármelyik tagjának baja esett. De egészen más felállással találta szembe magát.
Ruuma az idegenre nehezedett és a képébe morgott.
- Mi a...?! - elsőre Tarucco csak ennyit tudott reagálni.
- Kérdezősködök. De nem működik együtt - nézett rá Ruuma halál nyugodtan, miközben meg se érezte a kétségbeesett Demma fészkelődését, aki folyamatosan sikoltozott, mint például "Nem csináltam semmit, engedjetek el!", vagy "Raman! Raman, segíts!"
- Ha rám nehezedne egy 80 kilós hústorony, aki még a képembe is morog, én se nagyon akarnék válaszolni - látszott, hogy a fekete alfa arcán átsuhan a kétely. Szép lassan lemászott a pihegő nőstényről. Tarucco mellé lépett, és kedves hangon megszólította.
- Üdv, a nevem Tarucco. És te, kedves idegen? - kérdezte egy barátságos mosollyal arcán.
- T-téged ismerlek - jött egy teljesen más válasz, mint amire az alfa számított. |
Kissé kihúzta magát, amikor a fehér nőstény megközelítette. Idegen volt és magabiztos - ez veszélyes kombináció. Ruumára pillantott, majd vissza Meenára. Mintha csak azért lett volna ilyen merev, mert tartana a vezér megrovó szavaitól. Kicsit felengedett és söprögetett a farkával.
- Szia. Zira vagyok. - közelebb lépet, kinyújtotta a nyakát és felé szimatolt. Pillanatnyilag ő volt itt számára a legérdekesebb. Persze még mindig fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy Ruuma mihez kezd a lénnyel. De mivel erre még várnia kell, kissé lelankadt iránta a lelkesedése ... Ez nem jelenti azt, hogy ne csapjon fel újra egy pillanat alatt, ahogy a kihallgatás elkezdődik.
- Most szólj hozzá ... miféle alakok császkálnak. Bár én kaphattam volna el ... - pillantott a földön heverő lény felé. Nem tudott rá másképp gondolni, mint a lényként. |
Körülbelül csak megforgatta a szemeit Manah válaszára, de belül szórakoztatónak találta, ahogy a nőstény egyre jobban belekeveri magát a dologba. Aztán figyelmeztető szemekkel nézett rá.
- Talán ő az alfa és joga volt odamenni, mert Ruuma megengedte neki, tekintettel arra, hogy az idegent el akarták kapni. - magyarázta neki, csak, hogy ők ketten hallják. Aztán megrázta fejét, és hozzátette. - Egyébként se veszekedj velem, nem is tudom melyikünk lustálkodott az előbb. Ma csináltál már egyáltalán valamit? - kérdezte tőle szemrehányóan a béta. Ugyan nagyon jól tudta, hogy Manah a legszorgalmasabbak közül van most jól esett neki, picit megfeddni. |
Hiába kellett volna féken tartani Meena kíváncsiságát, úgy tűnt egyszerűen nem bír a fenekén maradni. Az örökké pörgő nőstény most is kelletlenül mozgolódott a fenekén és hol a Woronwa alfára hol a saját bétájára emelte a tekintetét. De aztán ha valamelyik visszanézett rá, bűnbánósan lehajtotta a fejét. Ő aztán nem akart bajba keveredni, Raman pont elégszer szidta már le, így most jóó távol foglalt tőle helyet. Az első tíz percben teljesen fel volt dobódva, már teljesen érdeklődő szemekkel figyelte a földön heverő nőstényt. Aztán az érdeklődése új irányt vett magának, mikor megjelent a sötétebb színű farkas. Meena most négy lábra pattant és nyúlánk lépteivel két lépésen belül ott volt Zira mellett.
- Üdv. Meena vagyok. Te pedig...? - Meena a kellő tiszteletet megadt a nőstény számára de nem esett túlzásokba. |
Nem volt része kitörően boldog üdvözlésben, de ez nem szegte kedvét. Talán ezzel a maival elhiteti velük, hogy a javulás útjára lépett.
Nem akart támadási felületet hagyni, ezért messziről nézte meg a sokat emlegetett idegent. Még a végén rámordul valaki, hogy idő előtt felébreszti. Közben hallgatta miről beszélget a két falkájánkívüli. A beszélgetésük közepébe csöppent bele, ezért kellett egy kis idő, míg felvette a fonalat.
A lénynek voltak farkasszerű vonásai, de szembetűnőek voltak a különbségek. Más volt a bundája és a felépítése is. Nem látott rajta sérülést, mégis eszméletlen volt. ~ Vagy talán nem vettem észre valamit ~
Hamar elunta magát. Nem volt kivel beszélgetni és a lény sem akart magához térni. |
Ruuma csendesen tűrte Raman, a barnás harcos, és a többi nőstény társalgását. Időnként azért egy-egy sóhajtással és torokköszörüléssel diszkréten közölte, hogy az ő türelme is véges. Végül nagy megkönnyebülésére megpillantotta az ide tartó Zirát. Nem igaz, mennyire szétszórtan mászkáltak ezek is. Már rég itt kellene lenniük.
Zira sosem volt a szívecsücske, hiszen minden adandó alkalomnál kibújt a munka alól. Azonban nem hányta mindig a szemére. Ki ő, talán az anyja? De nem marad majd megtorlás nélkül a dolog. Ebben biztos lehet.
- Reméltem is - csak ennyit mondott Zirának. Nem állt szándékában beszélgetni. De végre nem csak a ő volt a sötét pont a sok fehér és világosbarna között. Ez valamilyen szinten jó érzéssel töltötte el.
Raman leszidta a meggondolatlanságáért. Lesunyta a füleit és a mancsait bűvölte szemével. Aztán dacosan felnézett.
- Hmpf... Egyébként meg Tarucco is a környéken volt. Nem értem ő is mit mászkál arra - utólag egy kicsit azért átkozta magát, hogy az alfát is belekeverte ebbe, de csak azért, mert talán ezért a hangsúlyért újabb szidást kap Ramantól. Jó, oké, kapjon. Ez van, ez a véleménye, ki fogja mondani mindig. Akinek nem tetszik, az vagy elmegy, vagy befogja, mert ő aztán nem fog megváltozni. Még Raman kedvéért se.
Najó talán az ő kedvéért. De csak ha komoly indok lesz rá! |
A furcsa idegenről beszélt mindenki, a szél is róla suttogott. Zira kezdetben nem izgatta magát a téma miatt. Csak egy betolakodó, akit ha esetleg megpillant, úgy is futni hagy. Nem éri meg a fáradtságot, ki tudja, nem járná-e meg azzal, ha feltartóztatná. Nem sorolta magát a tapasztalt verekedők közé. Tapasztalat nélkül aligha tehette volna. Ötletei és elképzelései voltak, mit kezdene, ha valaki megtámadná ... kezdve azzal, hogy kikaparná a szemét, amiért ezt merészelte.
Fél füllel hallotta a hírt, hogy kiterítve hever a lábuk előtt a rejtély. Ez már mindjárt érdekesebben hangzott, el is indult. Ruuma egyébként is ragaszkodott hozzá, hogy a falka jelen legyen. Miért is mondana neki ellent? Valahol mélyen azért hálás volt a hímnek, hogy anno befogadta a falkájában. Még ha nem is mutatta ki túlságosan. Nem tudta, mennyire szúrt szemet a hímnek, hogy a vadászatokon elég visszafogott sebességgel üget csak a préda után.
Odaért Lethába. Néhányan már ott voltak, félrebiccentett fejjel vizslatta a másik falka tagjait. Majd Ruumához sétált és széles mosollyal üdvözölte.
- Siettem, amint hallottam a hírt! - mondta, s ezúttal még csak hazudnia sem kellett. Nem volt könnyű jó benyomást hagyni a falkatagjaiban, hiszen bár kedvesnek és készségesnek tűnt, valahogy mindig felszívódott, amikor szükség lett volna rá. |
Raman most már tényleg érdeklődve hallgatta a nőstényt. Nauss? Miért látta Manah Naussnál a nőstényt, ha eleve nem szabadna Naussnál lennie. mikor a nőstény szabadklozni kezdett, Raman összeráncolta a nemlétező szemöldökét, és elfojtott egy vigyort.
-Aha, értem. Tehát, te nem jártál Naussban csak a mindent látó szemeddel láttad, hogy ez a nőstény arra megy. Ugye? - kérdezte tőle irónikusan, kissé tényleg aggódott, hogy Ruuma kérdőre vonja majd a nőstényt de mikor nem tette, csak figyelmeztetésképpen, meglökte Manaht. Hogyha lehet, ne nagyon beszéljen most a határokról. Jobban jártak volna, ha Manah inkább csendbe marad, de mikor látta, hogy Ruuma csak kelletlenül felsóhajt valamelyest megnyugodott. |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egész Ramarie felbolydult. Az idegen Demma volt az, aki felborzolta a kedélyeket. Jobban mondva az, amit jelent. A közelgő viharfelhőkről azonban egyelőre talán elvonhatja a figyelmet a párzási időszak édes illata.
