|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.21. 19:42 - |
 UNA TERÜLET.
Samner amolyan lombhullató őserdő. Vadregényes, jó néhány időleges csapással. Sok benne az őz és a szarvas, a vaddisznók se ritkák. A magas aljnövényzet időnként megnehezíti a haladást, azonban olyakor segíti a rejtőzködést. Könnyű benne eltévedni, így jobb, ha az erre járónak nem lankad a figyelme! |
[23-4] [3-1]
Mikor megjelent előtte a béta Meena meglepődött, de aztán bólintott mint egy jól nevelt kiskutya. De köben a szemei izgalomtól csillogtak, nem tudta, hogy vajon mi történhetett, de a béta dolga elég sürgősnek tűnt. Meena lassan elkezdett Raman után sétálni, de ilyenkor a hím már rég eltűnt a szemük elől.
/folyt.köv.:Letha/ |
Shina egy ideje nem írt Waikitával, így a játék aktívsága végett most kihagyjuk! Shina, legközelebb jobban figyelj!
A sorrend most: Manah, Meena, Kleena, Shina.
Közérdekű: mostantól eredeti méretben, tehát 400 pixelben rakjátok be a táblákat!
Raman hirtelen jelent meg. Manah, ha képes lett volna rá, most egészen biztosan elpirult volna. Magának se vallotta még be soha, de igen vonzónak találta Ramant.
- I-igen.... M-máris megyünk, Raman! - hebegte, de a hím ezt már nem hallhatta, hiszen robogott is tovább. Manah egy darabig pislogva bámult utána, majd hirtelen hátrafordult a többiekhez.
- Hallottátok a bétát, gyerünk, lusta bagázs! - kiáltott fel türelmetlen hangon, mintha már minimum nyolcszázszor szólt volna, megválaszolva ezzel Kleena kérdését is egyben. Futva Raman után indult.
/Manah el, folty.köv.: Letha/ |
Nem dobták el magukat az örömtől hogy láthatják, de legalább nem küldték el. Kleena olyat tett amit ritkán szokott. Leült és figyelmesen hallgatta a társalgást. Későn csöppent bele, már semmilyen információmorzsát nem tudott felkapni. Értetlenül kapkodta a fejét ide-oda. Valami gyilkost emlegettek. Talán kicsit jobban kéne figyelnem msákor pirult el magában. A beszélgetésnek a béta érkezése vetett véget.
-Ööö én is menjek?-kérdezte volna, de addigra Raman eltűnt. Tanácstalanul pislogott körbe. Csak a harcosoknak kell menni? Vagy neki is? Tétován felállt és Raman után nézett. |
Miután az alfája hallgatott rá, bólintott és elindult vissza a területükre. Már a határokon belül volt, mikor megérezte a nőstények illatát. Lazsáló népség. Fordult meg a fejében és nagy ugrásokkal közeledett feléjük, ott volt két harcos is. Érdekes tudni, hogy Raman szívéhez közelebb állnak a harcosok mint a többiek, ugyan ezt soha nem mutatná ki. Hirtelen fordulattal lépett Manah elé.
- Most, Lethébe. - mormogta nekik komoran. A négy nőstényt elnézve, egy pillanatra megfordult a fejében a tüzelési időszak, de aztán el is hesegette.Inkább tovább indult, miután még utoljára rájuk villantotta fogsorát, mint egy figyelmeztetésképpen.
//Raman el// |
Waikita kérdésére megállt.
- Hát.. Nem biztos hogy gyilkos. Csak lehet. Ruuma szerint lehet hogy azért jött, hogy romba döntse a völgyet. De többet tényleg nem tudok. Azt viszont nem értem, hogy ezt miért nem lehet közölni másokkal. Oké, talán nem akar pánikot kelteni, de akkor is.. Hülyeség - nyögte ki végül, majd újra ügetésbe kezdett. Nem tudta, hová tart, mindenesetre a kis csapat rávette a gyomrát, hogy maradjon csendben, mert érdekes dolgok vannak készülőben. |
Csúnya szemekkel nézett Manahra. Hiszen az előbb még azt mondta senkinek ne mondják el, mostmeg mindenkinek elújságolja. De végül igaza volt, hiszen Waikitának is tudnia kell róla. Aztán Kleena is megjelent, és Meena kedvesen mosolygott rá.
-Szia. - Gondolta, hallota, amit Manah mondott pillanatokkal ezelőtt. A krémszínű farkaslány érdeklődve nézett a többire, aztán Manah után kocogott. Ha Raman meglátta, volna ezt a csoportosulást, biztosan leszidta volna őket. Meenna már tartott kicsit a bétától, de most szerencsére, nem volt láthatáron. |
Waikita hatalmasra nyílt szemeivel kémlelte a két,azaz mostmár három vele szemben álló farkast. Hol Meenára,hol Manah-ra emelte a tekintetét,és közbe majdhogynem hüledezve próbálta megemészten iaz előbb hallottakat.
- értem..de miért legyek kedves egy gyilkoshoz? - feleltem. - ha gyilkos,akkor gyilkoni fog,nem tracspartizni. - Most először,kétségben vonta Tarucco szavait. Nem értette, ez a gyilkos miért lenne más,mint a többi..A gyilkos gyilkos marad,és ezt egy kis kedvesség nem fogja megváltoztatni..Vagy talán mégis? A kedvességnek sok ereje van..talán ez is. |
Kleena a tőle megszokható vad ugrásokkal szelte a cserjést. Néha belehúzott, szonte süvített, néha viszont egyik lábáról a másikra ugráncolt. Játékosan kapkodott az ágak után, felkavarta a leveleket és rájuk rontott. Egyszóval játszott. Teljesen elveszette az időérzékét, annyira belemerült a játékba. A közelből bezsélgetést hallott, így társaság reményében arra kornmányozta vad lépteit. Nem is kellett sokat várnia, egy két bokor után szembe találta magát néhány igazánhasznos Una farkassal.
-Helló.-köszönt illedelmesen a nála feljebbvalóknak. NEm biztos hogy tényleg feljebbvalók, de Kleena úgy érezte, mivel ők hasznot hajtanak. |
Csendben hallgatta a többieket. Őszintén örült, hogy Meena nem fecsegett ki semmi lényegeset. Hm, talán megbízhatóbb, mint amilyennek elsőre hitte. Eleinte nem érzett késztetést, hogy beleszóljon a dolgokba, de aztán úgy érezte, hogy Waikitának, sőt az egész világnak tudnia kell a történtekről.
- Egy lehetséges gyilkos jár a környékén aki Ruuma szerint igazán veszélyes is lehet, de Tarucco azt akarja hogy legyünk vele kedvesek - jelentette be csak úgy egy szuszra, elképesztő lazasággal. Igazából maga sem tudta, honnan jött ez a magabiztosság. Meenára tekintett.
- Bocsi, muszáj volt elmondanom - rebegtette meg szempilláit tapintható álszentséggel, aztán elmosolyodott, és kocogásra váltott, átvéve ezzel a vezetést. |
Csaknem felnevetett, azon, ahogyan a harcos átesett rajta, de csak játékos szemekkel figyelte. Úgy tűnt Manah sem olyan rideg mint mutatja magát ugyanolyan sebezhető mint bárki más. Egy pillanatra teljesen fellelkesedett, és játszani támadt kedve, de aztán rájött, hogy már nem kölyök. Waikita kérdésére csendesen elmosolyodott.
- Ja, nem nagy ügy. Csak valami feladatot szeretnék csinálni. Eléggé unatkozom. - válaszolta őszintén a nőstény. Jó persze mostmár nemcsak ezért kereste a hímet, de ezt nem kötötte a harcos orrára. |
Waikita felhorkant,és morcos tekintettel nézett Manáhra.
- Dehogy is.. - már épp ki akarta nyújtani a nyelvét rá,amikor Meena érdekes kérdése megütötte a fülét. Hüldezve nézett a krémszínű nöstényre,és hatalmasokat pislogott,mint aki olyan világba csöppent amit nem ért. Részben igaz is volt,mert Waikita mindenről lemaradt.
- nem..Nem láttam. De,ha szabad tudom,miért? - kérdezett,és remélte,választ is kap. |
- Ühüm - bólogatott egykedvűen, miközben a távolodó Meenát nézte. Utána kellene mennie? Megfordult a fejében egy gondolat. Meg persze a nyulak. Felpattant és Meena után ügetett.
- Ha már Ruuma is aggódik... És veszélyesnek talál egy idegent... Ott már baj van, nem? - nézett érdeklődve a krémszínű nőstényre. Eléggé zavarta az a gondolat, hogy két nőstény elmegy vadászni, miközben épp rájuk is vadásznak...
- Talán az a valami most is itt van...És figyel min... - csak idáig jutott a mondatban, ugyanis egy fehéres árny csapódott ki mellé. Akkorát ugrott, hogy konkrétan keresztülesett Meenán. Társa másik oldaláról tisztázta, hogy csak Waikita az. Manah morgolódva feltápászkodott, majd visszasétált előző helyére, Meena és Waikita közé.
- Nocsak, nocsak.. Ki hozott erre a szél? Remélem nem szándékosan ijesztettél meg - nézett felvont szemöldökkel a nőstényre, amolyen "Ne mondd hogy igen, különben megharaplak" fejjel. Waikitával szinte egyszerre érkeztek a falkába, így együtt járták végig a ranglétrát. Nem voltak kifejezetten jó barátok, de Manah szívesen társalgott vele. |
Igazából annyira el volt foglalva a nyulak illatával, hogy nem figyelt oda, a közeledő falkatársára. Waikita vidáman ugrott ki a bokrok körül ezzel meglepve Meenát. A fiatal farkas nagy szemekkel nézett vissza és most már két harcos sorakozott előtte.
- Üdv Waikita. - sziporkázott a vadász boldogan. Örült, hogy társult hozzájuk a másik harcos is, és bár lehet, hogy feszélyezve kellett volna éreznie magát, egyáltalán nem érzett ilyesmit. - Nem tudod véletlenül merre van Tarucco? - kérdezte már csak kíváncsíságból is, hátha a nőstény látta valahol az alfát egyedül. |
Waikita csendben osont végig a cserjét között,füleit ide-oda billegtetve,hátha feltűnik neki valami érdekes. Unatkozott,így sétálni indult,hátha találkozik valami izgalmas dologgal,ami leköti. Gyűlölte az unalmas napokat,de kezdett hozzászokni,hogy a falka élete korántsem izgalom a tetőfokon. Hófehér bundája kitűnt a sűrű,zöld cserjésből,de ezzel mit sem törődve baktatott végig közöttük,néha-néha megállva,hogy közül nézzen,merre is sétálgat. A távolban két farkas szóváltását hallotta. ~ Egek.. Ki van erre ilyenkor? ~ Gondolkodott,és tett egy fél fordulatot,ezúttal a két cseverészó farkas felé fordulva. Meglapult,és csendben az egyik cserje alatt várta a megfelelő alkalmat.Amikor az Una vadász elfordult,és tett egy lépést előre,Waikita kivágódott a bokorból,talán jól alálra ijesztve szegény Manáht.
- Üdvözleeet. - kiáltott fel nevetve. |
Kiváncsíságtól éhes szemekkel itta Manah szavait, aztán Taruccora gondolt. Az alfa mindig kegyelmes volt vele, de ki tudja mit szólna a másik vezér, valószínűleg rávicsorogva elküldené. Vagy megtépné, bár azt Tarucco nem hagyná. ilyen eshetőségekkel számolt el Meena, végül aztán megvonta a vállát. Ma még meg fogja keresni az alfát, ebben biztos volt. Finoman oldalra billentette a fejét mint egy kölyökkutya aztán lassan elindult az egyik irányba, A távolban nyulak illatát sodorta felé a szél, de nem foglalkozott vele legalábbis most nem.
- Tényleg érdekesnek tűnik ez az egész. - állapította meg inkább csak úgy magának. |
Manah csak most jött rá, mekkora hibát követett el. Eljárt a szája, és ennek később meegissza majd a levét... Na de ez van.
- Őz? Hm. Majd meglátjuk, még elviselhetően vagyok éhes. Ami viszont a fejleményeket illeti... Tarucco, mint mindig, most is laza volt. Ruumát láthatóan ez nagyon idegelte. Az egészből annyit hallottam, hogy idegen, meg hogy talán veszélyes lehet. Fogalmam sincs, mi készül. De meg akarom tudni. Viszont nem lenne jó most piszkálni Taruccót... Lehet még ott van a morci fekete. Én a helyedben hagynám a dolgot. Legalábbis... Egyelőre - mosolyodott el ravaszul Manah, majd felnézett. Egy kis cinke ugrált egyik ágról a másikra, miközben időnként csiripelt egy kicsit. Talán így fogja elcsiripelni Meena is az imént hallottakat. De akkor Manah nem kegyelmez meg egy könnyen. |
-Valami nagy készülődik? - Ha valaki tudja mit nem szabad az azzal is tisztában van, hogy nem szabad Meenának elárulni semmilyen titkos dolgot. Mert a nőstény adig nem nyugszik míg ki nem deríti. Már éppen azon agyalt, hogyan fogja kifaggatni az alfáját, mikor Manah megszólalt, hogy éhes Meena egyből elégedett lett magával.
- Van egy őz tetem lent Lethánál, ha gondolod. Bár ki tudja mennyi maradt meg belőle. - Gondolkozott el rajta, talán már falkatársai mind megették, de talán maradt még egy kicsi Manah részére. Aztán visszatért arra a dologra ami percekkel ezelőtt foglalkoztatta.
-Na, és te tudod mi történhetett? - kérdezte szép szemekkel, hátha valamit ki tud deríteni. |
És már jöttek is a kérdések. Manah sóhajtani akart, de azért annyira nem volt faragatlan, hogy megtegye. Csak figyelmesen hallgatta a nőstényt.
- Az alfánk nemrég a Woronwa vezérrel diskurált, de elhajtottak, miszerint ez egyelőre nem tudódhat ki. Valami nagy készülődik. Érzem - jelentette ki elgondolkozva. Fogalmam sincs, mi folyik itt, de meg kellene tudnom. Minél gyorsabban. Elegem van ebből a titkolózásból. Tovább agyalt volna, hacsak Meena nem tesz fel még egy kérdést. Először pislogva nézett rá, és vadul lapozott emlékei között, hogy mit is mondott társa két pillanattal ezelőtt.
- Eöööhm... Ja, csak sétálok - mondta, miután végre megtalálta, amit keresett. Megkordult a gyomra.
- Ühm.. Most hogy mondod, kicsit éhes lettem. De nem nagy ügy - ettől függetlenül körbe-kémlelt, nincs-e valahol egy potenciális prédaállat. Én hülye, itt állunk egy ideje, valószínűleg már szétfutottak. Nem értette magát, hogy lehet néha ennyire nulla agyilag. De persze ez nem látszott rajta. |
-Sajnálom Manah! Legközelebb jobban figyelek majd. - szabadkozott a fiatal krémszínű nőstény és megbánó pillantást vetett a harcosra. Tetszett neki, hogy a nőstény nem esett neki egyből, bár így jobban belegondolva nem is tehette volna, hiszen egy rangon álltak.
- Én? - kérdezett vissza a nőstény, aztán rávágta. - Az alfát keresem, hátha van valamilyen különleges feladata számomra. - válaszolta boldogan és aztán kérdőn nézett a másik nőstényre.
- Na, és te? Mit keresel itt? Csak nem vadászni jöttél? - kérdezte érdeklődve. Egyik legjobban bevált vadászó helye volt ez. Persze csak Letha után, ahol a fiatal nőstény a mindennapjait tengette és vadászott amikor csak tehette. Igazából kedvtelésből űzte a vadakat így amikor ő teleette magát akkor a falkatagokat is megkínálta elég sokszor, vagy csak megsebesített néhány állatot, hogy később könnyen el tudják fogni mások. |
Manah megugrott Meena hirtelen érkezésétől. Egy pillanatig meglepetten bámulta, majd durcás arckifejezést vett fel
- Nézz a lábad elé! Majdnem felborítottál - tette le hátsófelét, és a nőstényre emelte tekintetét. Nah, ez aztán most hiányzott. Meena mindig úgy ugrálta körbe, mint egy kölyök. Jó, időnként imponált neki a dolog, de olykor sok. Nagyon is sok. Azonban most nem volt más beszélgetőpartner, Meena is tökéletes.
- Hé... Mi járatban erre? - kérdezte valamivel kedvesebb hangon. Próbálta normális irányba elterelni a beszélgetést, hogy ne csak nézzék egymást. A kínos csendnél jobban semmit se utál. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egész Ramarie felbolydult. Az idegen Demma volt az, aki felborzolta a kedélyeket. Jobban mondva az, amit jelent. A közelgő viharfelhőkről azonban egyelőre talán elvonhatja a figyelmet a párzási időszak édes illata.
